Drága barátaim, szeretett véreim!

Büszkeséggel tölt el, hogy ebben a nagyszerűen fejlődő, csodálatos országban élhetek. Szerencsére ide születtem, nem gazdasági bevándorlóként kellett átkúsznom a határon. Ez nagy mázli. Amikor a világra jöttem, még az átkos Kádárt nyögte a nép, de szerencsére hamar jött a rendszerváltás. Mint egy perc, úgy suhant el az azóta eltelt huszonsok év és mára kialakult ez a tökéletes, fantasztikus, csodálatos rendszer. Ez az igazi! Magam sem tudtam, ameddig meg nem merítkezhettem az illiberális, unortodox, keresztény gyökerű, közmunkából virágba borult boldogságban. 

Egy valóságos narancssárgaház lett e kicsiny hon, megannyi boldogan vigyorgó lakóval, fehér köpenyes, doktornak látszó pékekkel és molnárlegényekkel.

Az még semmi, hogy ahányan vagyunk, mind a Marsról jöttünk és személyesen népesítettük be a Földet. Mármint mi, magyarok. Ezért aztán természetes, hogy okosak is vagyunk, mint a sistergős fene, bárki másnál okosabbak, jobbak, szebbek és még magasabbak is! Az csak optikai csalódás, hogy nemzetünk nagy feje úgy néz ki a kamerák előtt, mint egy szatyor reszelt krumpli, de még a járása is olyan. A valóságban egy óriás ő. Vagy vadakat terelő tűzoltó. Valami ilyesmi.

A mi vezérünk attól is megvéd minket, hogy mindenféle hülyeségekben higgyünk. Azért sem! Még a tulajdon szemünknek sem, az eszünk meg szóra sem érdemes! Öntudatos magyar ember nem hisz, nem lát, pláne nem gondolkodik! Hont véd, mert arra van igény. Megvédjük ezt a véráztatta földet a másik élete árán is! Mindenki minket támad, de mi erősek vagyunk, mint a macskapöcse paprika nyári delelőkor. 

Mindenki hülye, csak mi vagyunk helikopter! Sok-sok kicsi helikopter a szittya pusztában. Komolyan hiszünk abban, hogy a demokrácia normálisan illiberális, a gazdaság unortodox, az ország fejlődik, jól élünk és mindenki minket irígyel. Ez így van, mert mondta a főnök a tévében. Akkor pedig az igaz! Jól élünk akkor is, ha amúgy döglünk halomra. Csökken a munkanélküliség attól függetlenül, hogy egész falvak, megyék ürülnek ki a megélhetési elvándorlás miatt, az ottmaradók pedig tengődnek emberhez méltatlan körülmények között.

Jól teljesítünk, ez a valóság! A túlkoros rajongók akár hason is elkúsznak a szavazőfülkékig forradalmat csinálni, mert a csípőprotézisre várni kell még hat évet, de arról csak a rotható nyugat tehet, meg a gyíkemberek.

Ha arról kellene majd szavazni, hogy a külföldön dolgozó unokájukat megsarcolja imádott kormányzó fejedelmük, akkor is elkúsznának igenelni. Még szerencse, hogy a kutya nem fogja őket kérdezni erről sem. 

Miért is kérdezné bárki, amikor van nekünk erkölcsi gátlásoktól mentes kormányunk? Majd ők döntenek mindenben. Végtére mi közünk lenne bármihez is? A dolgozni nem akaró, ellenben jól élni nagyon is kész honatyáink majd ügyesen megnyomják azt a gombot, amelyiket kell. A hülyénél idiótább döntéseket magyarázni is felesleges, a nép önellátó ilyen téren. Legyen bármekkora baromság és bármennyire káros egy adott döntés, a polgárok fele leszarja, egy része nem érti, a maradék pedig üvöltve magyarázza. Van ugyan némi tiltakozás időnként, de abba is bele lehet fáradni, mert széllel szemben sem lehet normálisnak lenni az idők végezetéig.

De olykor jó dolgok is elhagyják nemzetünk nagyjainak ajakát, mint éppen az imént is. Lázár János, ez a talpig tető azt találta mondani néhány perce, hogy a civil szféra nagyonerősen fontos a kormánynak, ezért ő meg van erősödve abban - figyelem! - "hogy minden civil szervezetnek és mindenkinek, aki döntéseket képes befolyásolni, el kell számolni, hogy kitől kapja a pénzt és el kell számolni személyes vagyonával is."

Na végre! De ne álljunk meg a lejtőn! Én, mint civil szféra, követelem, hogy a kormány minden egyes tagja, minden köztisztviselő számoljon el a személyes vagyonával, beleértve a családtagokat, unokahúgokat, nagymamikat, vőket, menyeket! A forrással akár el se számoljanak, mert mindannyian pontosan tudjuk, honnan merítenek két marokkal. Ha már amúgy is számolnak, azt letöltendő években is tegyék meg, csak a tisztánlátás érdekében.

Persze, lehet reménykedni egy új Szovjetúnió (nyilván más nevet kap majd) létrejöttében, amelyben a régi szép időkre tekintettel a közmunkások zöldborsókonzerv-hegyeket állítanak elő, a nagy testvér jó pénzért megveszi, a nép boldogan tapsikol, a vezérek pedig tovább lopnak, de nem érdemes. A nosztalgiától fűtött hívek egy idő után elkopnak, a maradék pedig a szenilitása csúcsára érve kevéssé lesz alkalmas a honvédelemre. 

A maradék országlakók nagyobbik hányada meg csak felébred a kábulatból és rájön: sem kommunista, sem náci nem akarna lenni, ellenben szívesen élne egy normális, demokratikus országban, ahol például a minisztériumokban szakemberek dolgoznak, a focipályákon focisták rúgják a labdát, a politikusok értenek ahhoz, amit csinálnak és némi erkölcsi tartással is rendelkeznek. 

De addig is tökéletesen egyetértek Lázár János első gondolatával:

 "...mindenkinek, aki döntéseket képes befolyásolni, el kell számolni, hogy kitől kapja a pénzt és el kell számolni személyes vagyonával is."

Most!