Eredetileg az volt a tervem, hogy kicsit undok leszek és rendhagyok, a kormány tagjainak ízléséről ejtve néhány szót. De változott az agyállásom, úgyhogy nagyon undok leszek.

Már évekkel ezelőtt kialakult egyfajta kölcsönösség a kormány és köztem. Ők szarnak rám, én meg rájuk. Ebből eredően semmiféle késztetést nem érzek, hogy tisztelettel emlékezzem meg országunk vezetéséről. Ez máskor sem szokásom, most meg főleg nem. Hogy úgy mondjam, be vagyok pöccenve.

A miniszterek elnöke kijelentette a Kommerszant című lapnak, hogy ő mit nem akar aktuálisan. Most éppen olyan Európában nem akar élni, amely hidegháborút vezet Oroszország ellen. Előtte meg olyan Magyarországon nem akart élni, amelyikben multikulturális a társadalom. Na most, részemről pont leszarom, mit akar Orbán Viktor. Javasolnám neki, hogy amennyiben nem felel meg ez az ország, ez a társadalom és ez a földrész, bátran cuccoljon össze és húzzon el más vidékre. Viheti az összes ismerősét, barátját, szomszédját, rokonát, miniszterét, államtitkárát, azok helyetteseit és a személyes sajtójának minden firkászát, mikrofonállványát és kérdezőmegbízottját. Viheti nyugodtan a békemenetet, a szurkoló nénikékkel és savval fenyegető bácsikákkal egyetemben. Állítom, mindenki jobban jár. De addig is, ameddig ez bekövetkezik, összefoglalom, én mit nem akarok.

Nem akarok olyan miniszterelnököt, akit hangyányit sem érdekel az országban élő nép sorsa, ezzel szemben képtelenség olyan tempóban öltönyt varrni rá, ami tudná követni a dagadásának ütemét. Ez alapvetően annyiban gáz, hogy egy országot éget le, amikor heves ajaknyalogatásokkal igyekszik boldog-boldogtalannak kézcsókot abszolválni a nyilvánosság előtt. Olyan miniszterelnököt sem akarok, aki kizárólag önmagánál dilettánsabb, kulturátlanabb beosztottakkal veszi körül magát, hogy okosabbnak tűnjön. Olyan miniszterelnököt főleg nem akarok, aki a tulajdon monomániáinak rendel alá egy egész népet, stadionokkal szórva tele a legatyásodott országot, miközben ezer helyre kellene a pénz. 

Nem akarok olyan országban élni, ahol a komplett kormány lábszagú, alpári és vállalhatatlan minden téren. A jóízlés szikrája nélkül ajándékoznak egymásnak bűnronda mázolmányokat, ráadásul úgy, hogy ezeken a giccsnek is ocsmány szarokon az éppen kinyalni szándékozott segghez tartozó fej van megörökítve. Ez még magánügy lenne, de a sajtó teli van a celofánba csomagolt förmedvénnyel és a boldogan vigyorgó adományozóval. Nem kell urizálni, ha az uborkafa még kilóg az ember seggéből! A celofánt még egy virágcsokorról is levesszük, mielőtt azt átadnánk. Mármint kultúremberek így szokták. Belső-Mongóliában bármelyik bennszülött nagyságrendekkel kultúráltabb és európaibb, mint nemzetünk színe-visszája.

Nem akarok olyan országban érni, ahol egy Lázár János nevű senki soktízmilliós házat írat a tízéves gyerekére és ezek után a pofája sem szakad le, amikor kijelenti: a civil szervezetek vezetői számoljanak el a személyes vagyonukkal is. Az ilyet még Afrika őserdeiben is pofán vernék egy lapáttal. Szemrebbenés nélkül. 

Nem akarok olyan országban élni, ahol Szijjártó Péternek hívják azt az embert, aki a külkapcsolatainkért felelős, de az ő legfontosabb gondja az, hogy a kamasz gyereknek is hülyén álló séróját meg ne borzolja a szél és mindig legyen körülötte valaki, akivel a fociról tud csacsogni. 

Nem akarok olyan országban élni, ahol a közoktatást kretének szervezik át és meg, ahol az új arisztokrácia kölykein kívül jóformán már egyetlen fiatal sem jut hozzá a felsőoktatáshoz, ahol az emberminiszter - vagy mi a büdös franc a titulusa Balog Zoltánnak - kijelentheti, hogy a szegény szülő rossz szülő és nem pofozzák fel a helyszínen.

Rogán se maradjon ki, mint szintén pofátlan, de percenként gazdagodó főokos, ingatlanzsonglőr és...meg nem tudnám mondani, mi a funkciója a pasinak egyébként.

Nem akarok olyan országban élni, ahol egy Andy Vajna nevű főemlős dönti el azt, hogy Mészáros Márta meg tud-e rendezni egy filmet, vagy sem. És a főemlős úgy dönt, hogy nem ad pénzt Mészáros Mártának, mert megteheti. Basszus! Az az Andy Vajna, akinek a tyúkeszű felesége nők millióit idegesíti fel a baromságaival, mert reklámozni óhajtja az általa ábdált ékszerkollekciót, ezért felteszi az évszázad kérdését: ugye, minden nő gyémántot kapott Valentin-napra? Hát nem, kicsi csillag. Más nők dolgoznak, gyereket nevelnek, mosnak, főznek, vasalnak és közben annyit sem érnek ennek a búval baszott kormánynak, hogy a családon belüli erőszaktól igyekezzen megvédeni őket. Az az Andy Vajna, aki zsetont, kupont, vagy a franc se tudja mit oszt nagy örömében, hogy megkapta a kaszinókoncessziót az ő nagyszerű barátjától, Orbán Viktortól. Pláne nem akarok olyan országban élni, ahol ezért a potya zsetonért emberek százával, ezrével állnak sorban!

Nem akarok olyan országban élni, ahol azon múlnak milliárdos szerződések, hogy a pályázóval jó, vagy nem jó a miniszterek elnökének a kapcsolata.

Nem akarok olyan országban élni, ahol minden második ember a szegénységgel küzd, miközben a vezetők vagyona ész nélkül gyarapodik és még ahhoz is surmók ezek a nyelesfésű-a-farzsebben arisztokraták, hogy igyekezzenek titokban harácsolni a közvagyonból.

Az összes tököm teli van ezzel a szemétkupaccal, ahol tudatlan, az európai normáknak nyomokban sem megfelelő, senkiházi, ostoba, pénzéhes, de a viselkedés szabályait sem ismerő első generációs telhetetlen rablók döntenek az égvilágon minden, az emberek életét alapjaiban meghatározó kérdésekben. 

Miközben egymást ajándélozzák randa mázolmányokkal, családok élete egy hajszálon függ, hat évet kell várni egy csípőprotézisre, az orvosok, nővérek, de a buszsofőrök, tűzoltók és általában mindenki éhbérért dolgozik és a nyugdíj előtt álló, de munkát sehol nem találó embereket közmunkára akarják hajtani, mint a barmokat. 

Nem akarok olyan országban élni, ahol a miniszterek elnökének leánykája egy országnak üzenget, hogy ő bizony a maga lábán állva tanul Svájcban, mert az ura jól keres közpénzt, miközben nekem kell összekoldulni adományokat annak a családnak, amelyben a szülők több évtizedig fizették az adókat, de megbetegedtek és a 18 éves gyereküknek nemhogy öltönyt, de egy tetves zoknit sem tudnak venni a ballagására! 

Nem akarok olyan országban élni, ahol bűn cigánynak, zsidónak, külföldinek, melegnek, liberálisnak, demokratának, gondolkodó embernek lenni. Nem akarok olyan országban élni, ahol a legkisebb falu szélén álló putriban élő közmunkás nagyságrendekkel különb európai, különb ember, mint a kormány bármely, szabadon választott tagja.

A tévében éppen Kósa Lajos hőbörög, hogy az összes menekültet őrizetbe kell venni és hazugság az, hogy magyarország elszigetelődött, mert most is itt volt Merkel, Putyin és általában, mindenki csodál minket, egyébként pedig a Fideszben nincs törésvonal, mert ők (mármint Kósa és társai) politikusok és értékrendek alapján politizálnak. Komolyan, hányni fogok. Most.

Szándékosan, tudatosan, szívatásból hagytam a végére a közpénzből fizetett trolloknak szánt üzenetet, ugyanis az ő agyműködésük többnyire leáll az első három mondat után, amibe bele tudnak kötni. Nem, drágáim, ne örvendezzetek! Bár meg tudnánk tenni (ugyanis van családom), gondolkodunk is rajta, de nem én fogok elhúzni ebből az országból. Ameddig van egyetlen működő ujj a kezemen, amivel ütni tudom a klaviatúrát, ameddig egy ember is képes gondolkodni ebben az országban, nem megyek el. Ha kell, akár mezítláb is el fogok menni az ország házáig, hogy saját kezűleg pofozzam ki onnan a szemetet. Aztán, ha úgy döntünk, megyünk. De úgy, hogy egy olyan ország maradjon itt, ahová vissza tudok és akarok jönni akár én, akár a gyerekeim, vagy a mások gyermekei.

Hát ennyi, hirtelen felindulásból.