Generációs értetlenség. Hogy jön ahhoz a nagyi, hogy szerelmes legyen?

Kezembe (monitoromra) került ez a cikk, a pornófilmek készítésének egészen szokatlan, ritkán feszegetett vonatkozásáról, jelesül a "felnőtt filmek" szinkronizálásáról. Nem a pornó műfajt óhajtom boncolgatni, mert számomra tökéletesen érdektelen. Van, aki csinálja, van fizető kereslet, de ameddig nem kötelező sem forgatni, sem nézni, nem igazán zavar a dolog. 

Ami viszont zavar és a fent idézett írásból is élesen kiütközik: az a fiatalság-kultusz térhódítása a gondolkodásunkban. Ez tetten érhető mindenhol, a reklámoktól az álláskeresésig, a közbeszédtől az általános gondolkodásig. Eszemben sincs a mindig, minden korban jelen lévő generációs különbségeket boncolgatni, de szeretném gondolkodásra ösztökélni a kedves olvasót.

Az természetes reakció, hogy az ember nem szívesen gondol arra, hogy a szüleinek, de akár a nagyszüleinek is van, lehet szexuális élete. A testi szerelem a fiatalok előjoga - gondolják ezt a fiatalok. Pedig erről szó sincs. A szerelem, a vele járó testiség jelen van minden korosztály életében, mert az élet része huszonévesen, de része lehet akár hatvan pluszos korban is. Azt csak csöndben jegyzem meg, hogy egy idősebb embert hatvan pluszos mamának titulálni éppen annyira ostoba és rövidlátó dolog, mint takonygombócnak nevezni egy tizen- huszonévest. Az életkor nem érdem sem huszon-, sem nyolcvanon innen, vagy túl. Egy állapot, amit a jelen korban erőnek erejével meg akarunk változtatni, harcolunk ellene, szenvedünk tőle. A semmire sem jó ránctalanító krémektől az egészen rémületes eredményeket produkáló plasztikai műtétekig mindent megteszünk, hogy ne öregedjünk. Pedig az öregség egyetlen ellenszere, ha az ember fiatalon hal meg. Folytatás itt...