2015. máj 04.

Homokba dugott fej kellene a címerünkre

írta: E_S
Homokba dugott fej kellene a címerünkre

Egyre jobban teljesítünk, de valahogy mégis minden folyamatosan romlik.

Apu csomagol. Rakosgatja a kombiba a tiszta ruhát, dobozokat, miegyebet. Két kicsi gyerek - talán három és öt év körüliek - a sarkában. Nem maradnak le, árnyékként követik. Ameddig még itt van, ameddig meg tudják fogni az inge ujját, át tudják ölelni. Mert apu megy "németbe" dolgozni és hetekig távol lesz. De apunak mennie kell, mert pénzt kell keresni, hogy a bank ne vigye el a házat, hogy a kicsiknek legyen cipő, ruha, étel, gyógyszer. Anyu keresete talán elég a rezsire. Ha van munkája egyáltalán.

Más családban anyu csomagol. Vagy anyu is, apu is, a nagyi pedig neveli a kicsiket. Van, aki nem "németbe" megy, hanem "osztrákba". Vagy "angolba". Olyan is van, hogy a gyerek megy, apu-anyu marad. Mert közben változtak a dolgok, a gyerek felnőtt, apu megöregedett.

Ők a statisztikák sztárjai, a foglalkoztatási adatok bearanyozói. Mert akár naponta járnak át dolgozni más országba (a határ mellett élők), akár havonta jönnek haza látogatóba, az itthoni foglalkoztatási adatokat teszik széppé és dicsekvésre okot adóvá. Hiszen dolgoznak. Hurrá!

Folytatás itt...

arra.jpgFotó: Lázár Gergő

Szólj hozzá

politika magyar társadalom munkanélküliség nemzeti reménytelenség kivándorlás