Orbán élet és halál ura akar lenni
Beszéljünk hát a halálbüntetésről! Kevésbé kényes téma, mint a hazaárulás.
Orbán Viktor beleállt a rögeszméjébe. Mint sokan mások, én is azt gondoltam: a szokásos demagóg, populista szemét, amivel évek óta eteti a híveit. Amikor szembesül vele, hogy túl nagy ellenállást vált ki az Unió országaiból, visszasunnyog a sarokba. Ezt nevezi ő pávatáncnak és tökéletesen csinálja.
A szokásos péntek reggeli rádiószónoklat alkalmával azonban messzebbre ment, mint azt pávaként tenni szokta. Eddig úgy működött a dolog, hogy Orbán bedobott valami elvetemült tulokságot. A kormányzati szolgahad figyelte, milyen reakciót vált ki az alattvalókból. Ha nagyjából semmilyet, akkor keresztülvitték, kivéve, amikor az Unió nem engedte. Ha azonban nemzeti hördülést tapasztaltak, akkor jöttek a bilihordozók és elmagyarázták az egybites választóknak: "Hibázott a kormányzati kommunikáció, a ballibsi ellenség direkt félremagyrázta, USA-Uniós-CIA-Soros-Gyurcsány összeesküvés van a háttérben! Mindenki nyugodjon meg, miniszterelnök urunk nem úgy gondolta, hanem így...!"
Kentek, maszatoltak, ameddig a polgár feladta és már nem is igyekezett érteni. Így indult a halálbüntetéses őrület is. Gyorsan jött a tisztítóbrigád, hogy az nem úgy volt, nem is azt jelenti, mi csak beszélni akarunk róla, nem bevezetni.
Ma reggel Orbán a Kossuth Rádióban pontosan ezt nyilatkozta: "Vissza akarjuk kapni a jogot a halálbüntetés bevezetésére." Ezt már nem lehet így is érteni, meg úgy is. Egyértelmű kijelentés, a páciens elszabadult.
