És akkor úgy döntöttem, mostantól bulvárt fogok írni. Mert csak. Vagy mégsem.

Van az úgy, hogy az embernek (ez esetben nekem) telítődik a szervezete. Mindennel. A korrupcióval, az ostobasággal, a rosszindulattal, mohósággal, embertelenséggel, önzéssel és minden olyasmivel, ami az emberi lét természetes velejárója mostanság. Valószínűleg régen is így volt ez, mióta valaki elkezdett kiegyenesedve járni és képes volt megragadni egy követ a szembefordítható hüvelykujjának köszönhetően. Azzal a kővel jól fejbe is verte a szomszédját, hogy elvegye annak barlangját, a nagyobb darab cupákját, kevéssé szőrös asszonyát, vágy bármit, amit megkivánt.

Na, ebből szokot néha elegem lenni. Úgy tűnik, nem sokat fejlődtünk a barlanglakó eleinkhez képest, csak már nem kővel verjük egymás fejét, hanem nagyüzemi módszerekkel dolgozunk. Ezt hívjuk politikának.

Folytatás itt...