Néha úgy érzem, valami idegen országba kerültem. A körülöttem beszélt nyelv hasonlít ugyan az anyanyelvemhez, de a szavak jelentése merőben más. Aztán rájöttem, hogy egyszerű, tudatos és szándékos torzításról van szó. Vannak, akiknek ez hasznot hajt, de az emberek többségének nagyon sok kárt okoz. Az országnak is kárt okoz. Célszerű lenne tisztába tenni a dolgokat. Vagy legalább megkísérelni.

A liberális kifejezés a közhiedelemmel ellentétben nem szitokszó. A gyökere liberty (szabadság) és nem szabadosság. A liberális ember hisz az egyén, a magánélet, a gondolatok, a megismerés, a vallás, a szólás, a lelkiismeret szabadságában. Hisz a jogállamban, de küzd az ellen, hogy az állam behatoljon az egyén magánéletébe. Ismert liberális volt Kossuth és Deák.

A liberális eszme nem gátlástalanságot és nem káoszt jelent, hanem a állam és a kormány működésének az átláthatóságát, a magántulajdon szentségét, szabadpiacot, jogállamot, szabad választásokat. Hogy a szó eltorzult, az nem véletlen. Ma többnyire sértésnek szánja, aki liberálisnak nevez egy másik embert. A magam részéről jókat szoktam röhögni, amikor a fejemhez vágja valaki az "átkot". Bizony, semmi sértő nincs abban, hogy ragaszkodom a szabadsághoz és a jogaimhoz, abban viszont van valami mélységesen beteges, hogy a szabadságot valaki ne tekintse elemi dolognak.

Baloldalinak lenni nem azonos azzal, hogy valaki itt ragadt a kommunizmust célként kitűző szocializmusból. Egyszerűen annyit jelent, hogy az ember hisz a társadalmi egyenlőségben, a hierarchia helyett úgy gondolja, minden embert egyenlő jogok illetnek meg. Hisz a kormányzat és a társadalom szociális felelősségvállalásában, a kulturális sokszínűségben és az állam nagyobb gazdasági szerepvállalásában.

Jobboldali gondolkodást ezzel szemben a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása jellemzi. Helyesli az egyének közötti anyagi és társadalmi különbségeket, adottságként, tényként kezeli azokat. Nehezen fogadja el a változást, ragaszkodik a hagyományokhoz kulturális és vallási téren egyaránt. Tiszteli a rangban felette állót, általában tekintélyelvű. A gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacot, a szabad versenyt és az egyén öngondoskodását tartja helyesnek.

A bolsevik szó egyszerűen többséget jelent. Politikai értelemben a Leninhez hű szocialisták csoportját, akik úgy oldották meg azt, hogy ők vannak kevesebben, hogy egyszerűen többségnek keresztelték el önmagukat.

Liberális bolsevik (libsibolsi) nem létezik. Egyszerű baromság, mint a fából vaskarika, vagy a becsületes rabló.

Mindezt azért mondtam el, mert így érdemes vizsgálni a magyar politikai életet, vagy amit mi annak nevezünk tréfásan. Mert ahogy a liberális ember nem valami ártalmas lény, úgy a jelenlegi kormánynak sem sok köze van a jobboldalisághoz. Annyiban kétséget kizáróan van köze, hogy a tekintélytisztelet jellemzi, de a hiererchikus berendezkedést nem elfogadja és természetesnek veszi, hanem önmaga alakítja ki. Mesterségesen és a saját céljainak megfelelően veszi el és osztja újra a javakat. Nem azért, hogy az országnak jobb legyen, hanem azért, hogy egyes személyeknek, nevesíthető embereknek jó legyen. Mindenki más értéktelen selejt. 

Az a meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormánynak nem sok köze van a Fidesz néven egykor létrejött politikai párthoz. A pártnak, az abban jelen lévő embereknek eszméi voltak (talán még most is vannak), elképzelési, tervei. A kormánynak nincs ilyen. Csak néhány ember mohó hatalomvágya, anyagi haszonszerzése és a felelősségrevonás elkerülése a cél, semmi más. Mindent ennek rendelnek alá. A legfőbb eszközük a kommunikáció. Ez pedig hibátlanul működik. A közbeszéd irányítása, az emberek fanatizálása tökéletesen szolgálja az egyének céljait.

Jelen pillanatban van egy olyan kormányunk, amelyik mögött valójában nem áll párt. Nincs látható programja, a kormány bármelyik tagja gond nélkül mondja az ellenkezőjét annak, amit tegnap mondott. Sem más pártokkal, sem szakmai, sem civil szervezetekkel nem működnek együtt, még alapszinten sem. Sajátjaként kezeli, osztja el a közvetlen környezetében a közvagyont, a közpénz elköltéséből és minden más - az egész társadalmat érintő - kérdésből kizárja a társadalom egészét. Nem csak az általa egységesen baloldalnak nevezett nem-kormánypárti embereket, hanem a tulajdon híveit is.

A jobboldali eszmeiségtől távol áll az államosítás, a szabadpiac felszámolása, a piaci verseny lehetetlenné tétele. A kormány pedig ezt teszi. Mégpedig a tulajdon szavazóinak háta mögé bújva, őket kihasználva, becsapva teszi ezt. Úgy alakítja a közgondolkodást, hogy eszébe se jusson senkinek eltöprengeni a ténykedésén, főleg számonkérni ne akarja, de ne is tudja senki. Ha létezik ebben az országban bolsi, akkor az a kormány. Egy kisebbséget képviselő csoport, amelyik többségnek nevezte el önmagát.

Érdemes lenne egyénekre bontva értelmezni a történteket, talán az segítene. Orbán Viktor nem azért harácsol bányát apunak, szőlőt anyunak, milliárdos megbízást a vőnek, mert jobboldali, hanem mert gazdag akar lenni.

Simon Gábor nem azért sündörög azonosíthatatlan eredetű milliókkal, mert baloldali, hanem mert vagy sikkasztott, vagy/és hülye.

Kövér László nem azért viselkedik úgy, ahogy, mert jobboldali, hanem mert büdös tahó.

Zuschlag János nem azért ült börtönben, mert baloldali, hanem mert bűnöző.

Egy csomó embert ismerek, aki nem jobboldali, nem baloldali, hanem egyszerűen csak jó ember, más részük meg nem jó ember. Abban biztos vagyok, hogy orbitális nagy hülyeség azt hinni és azt hirdetni, hogy aki nem híve a kormánynak, az balos, aki híve, az meg jobboldali. Ilyen nincs, ez is mesterséges ökörség. A megosztás, az emberek egymással szembefordítása a célja, semmi más.

Aki nem kedveli a kormányt, az attól még nem biztos, hogy Gyurcsányt viszont igen. Ez fordítva is igaz.

Önmagában baloldali gondolkodásúnak, vagy jobboldalinak, vagy liberálisnak, vagy akárminek lenni: nem jó, nem rossz és egészen biztosan nem bűn. Egyszerű nézőpont/lelki alkat/gondolkodás kérdése.

De a Fidesz nem maga a jobboldal, az MSZP nem a megtestesült baloldal, Orbán Viktor nem maga az ország és a medve nem étel.

Azt hiszem.

Mi meg elgondolkodhatnánk végre, hogy a folytonos támadás-védekezés helyett a politkusaink összes körmére kellene nézni, ameddig ki nem lopják a szemünket is.