.........

"Igen, mi vagyunk a kiváltságosok, a tökéletes nép! Aki nem a mi vérünk, az idegen. Aki idegen, az korcs. Élősködő. A szegénységről a zsidók, cigányok, homoszexuálisok, bevándorlók, értelmiségiek tehetnek. Ők veszik el a pénzünket. Miattuk nincs munkánk. El kell venni a vagyonukat, mert azt tőlünk rabolták. Be kell keríteni, el kell zárni őket, mert fertőznek. Végül ki kell irtani mindet, hogy megtisztuljon a nemzet."

Nem ismerős? Semmit nem tanultunk a történelemből? Újra és újra hiszünk a hazug szavaknak? 

Folytatás... .

Nézem a közröhej televíziót, mert feszít a tudásvágy. Sikerült elcsípnem egy műsort, amely a közmunka dicséretét zengi. Kicsit botladozva, mivel a 3 részes kisfilmből hirtelen levetítik az első részt kétszer, majd a harmadik részt. Soha nem fogom megtudni, mi a helyzet a diplomás közmunkásokkal, de így is okosabb lettem, mint amilyen tegnap voltam. 

Folytatás itt ...

Drága barátaim, keményen kis emberek! Az van, hogy két ikercsillag eggyé olvadt, két párhuzamos univerzum összatalálkozott a végtelen sötétségben, két szakrális lépcső egy főnixtestű szittyaturul görbe uborkává nemesült!

Felesleges energiapazarlás külön értelmezni a kormány és az új közpénz-tévé működését. Ha már valamelyikre időt szánunk, javasolnám inkább a televíziót, az szórakoztatóbb. De lényegileg azonos a kettő.

Van egy újszülött csatornánk (szülőcsatornánk?) rohadtul sok pénzért. A rohadtul sok pénz felét már ránézésre is helyből ellopták, a maradékból előkotortak egy retronda stúdióberendezést, alkalmaztak tizenhatezer rokont (kellett az állás), néhány szakambernek minősülő illetőt, vettek egy ...

Már a cím sem teljesen igaz. Nem kicsit, nagyon. 

Olvasom a híreket, nézem az összefoglalókat a tegnapi napról. Március 15. Közös ünnepünk, a miénk, magyaroké. Gondoltam én. Már nem tudom, mit gondoljak. Nem értem. Illetve értem, de elfogadni nem tudom. Nem is akarom. Mert nem lehet elfogadni a gyűlöletet, feneketlen ostobaságot.

A  központi ünnepség olyan volt, amilyen. Nem túlságosan fontos. A miniszterelnök beszéde is olyan volt, amilyen nálunk jelenleg (negyed százada jelenleg) a politika, úgy általában. Manipulatív, zavaros, szóvirágoktól giccses. Semmi szokatlan. De a háttérben zajló eseményeket visszanézve ordítani tudnék dühömben. 

Sajnálatos módon nem tudtam személyesen részt venni az 1848-as forradalmat és Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntő ünnepségen, ezért kénytelen voltam beérni a televízió előtti örvendezéssel. Meg kell állapítanom: Orbán Viktor! Mi több: Viktor!

Itt olvashatod tovább...

Vlagyimir Putyin úgy eltűnt, mint az imént emlegetett Petőfi Sándor, nemzetünk jeles költője. De ameddig Petőfi csontjait a kazánkirályként ismert Morvai Ferenc szívós munkával megtalálta Barguzinban, addig Putyint senki sem találja.

Vannak olyan híresztelések, miszerint az orosz politikus plasztikai műtét okán bujdokol. Talán időszerűnek érezte felvarratni a mellét, hogy heroikusabban tudjon feszíteni a fotókon. 

Folytatás. Tudod....

Kezdem megkedvelni Kövér Lászlót!

Na jó, ez ebben a formában nem igaz. Nem kedvelem, de kezdem érteni a vezető politikusok gondolkodását. Olvastam egy hosszú interjút a magyarhírlap.hu című valamiben és többször neki kellett futnom az értelmezésnek, mire derengeni kezdett az influenzától eldugult agyamban némi megértés. Már biztos vagyok abban, hogy Kövér László nem abban a világban él, amelyikben mi, egyszerű halandók.

Felépített magának egy álomvilágot, a valóságot ehhez igazítva mindent meg tud indokolni, magyarázatot talál a társadalom reakcióira, vagy bármire, ami normális ember esetében némi gondolkodást váltana ki. Itt nincs gondolkodás, hanem betonba ágyazott rögeszmék vannak. Fel sem merül, hogy esetleg oka, ...

Ilyenkor van nagyon sötét. Éjfél után, amikor nem tudok elaludni. Ilyenkor hosszú az éjszaka, úgy érzem, soha nem jön el a reggel. Jár az agyam, a gondolatok megállíthatatlanul pörögnek, zakatolnak, kínoznak.

Szavak bukkannak fel, mondatokká kapaszkodnak, kővé keményednek, felszakadnak. Leírom. Ilyenkor leírom. Éjjel, amikor körülöttem alszik minden és mindenki.

Fáradt vagyok. Szomorú és dühös vagyok. Fáradt, szomorú, dühös az ország. Keserű, csalódott, kifosztott. Valahogy kisiklott minden. Ezer éve mindig kisiklik. A történelmünk játékszer a politikusok kezében. Hol ellenforradalom, hol forradalom. Hol elnyomás, hol felszabadítás.

Itt olvashatod a folytatást. Tudod, mert g...ci vagyok!

Fotó: Lázár Gergő

Áder János aláírta a paksi bővítés titkosításáról szóló jogszabályt. Szomorúan, lekonyuló bajusszal, könnyben úszó szemekkel tette, de nem volt más választása. Nemzeti érdek, hogy 30 éven át senki, semmit ne tudhasson a beruházásról. Hiszen egy atomerőmű nem biciklitároló, amit fillérekből meg lehet csinálni. Paks nagy falat. 3000 milliárd forintnak megfelelő orosz hitel, legalább ugyanennyi saját erő, ha nem kétszer ennyi. Alaphangon 6000 milliárd forint. Ennyibe fog kerülni a keményen dolgozó kisembereknek.

Itt olvashatod tovább , mert én is g..i vagyok!

Simicska Lajos Orbánnak dolgozik! Nem múlt el a barátság, hiába akarják elhitetni a fiúk. Bizony, összejátszanak, ahogy azt évtizedeken keresztül tették.

Nem mondom, a fenti megállapításomban része lehet az influenzának és a láznak. De gondoljunk csak bele! Lassan egy ország szurkol annak az embernek, aki milliárdos vagyonra tett szert úgy, hogy minden gátlás nélkül szippantotta ki a pénzt a gazdaságból. Kéz a kézben fosztotta ki az országot a miniszterek elnökével, most meg úgy nézünk rá, mint egy huncut Robin Hoodra a szittya pusztában. Szinte már kedveljük azt a busa fejét!

Csak nekem tűnt fel, hogy "A" Lajosnak kizárólag vasárnap jut eszébe valami bombasztikus bejelentést tenni? Tudom én, hogy a vasárnapi zárvatartásról ...