Nusi királylány

Az úgy történt, hogy elhatároztam: szabadságolom magam, elvégre nyár van.

Egy főző blog szerzője -gondolom- ilyenkor mondjuk pizzát rendel, a sminkelős blogger nem sminkel...én meg nem olvasok híreket.

Ettől persze az élet zajlik.

Egy éve történt, hogy egy kutyalánykát fogadtunk örökbe, mert otthont keresett és mert éppen belebotlottunk.

Okos, kedves, gyönyörűséges királykisasszony lett Annából. Nusi királylány.

Eltelt egy év és gondolkodni kezdtünk, talán jó lenne egy játszópajtás.

Nem jó egyedül, még egy kutyusnak sem.

Voltak alapvető szempontok.

Nem veszünk, örökbe fogadunk. Menhelyről.

Kicsi kutya kell, mert lakásban is fog lakni, ne zúzza le a berendezést.

A kertet se ássa fel, ölbe lehessen venni.

Rövid szőrű is legyen, hogy ne hullassa teli szőrrel a lakást.

Na, imígyen elszánva keresni kezdtük Nusika méltó párját.

Mentünk menhelyre, befogadó gazdihoz, keresgéltünk az interneten.

Kicsi yorki. Aranyos, bújós. Nem kimondottan rövid szőrű, de ez még belefér.

Másik kicsi kutyus. Harmadik. Fajtatiszta, keverék, mindenféle.

Tündériek, de valahogy nem éreztük egyiknél sem, hogy "Ő" lenne az.

Kerestük tovább, az apró, rövid szőrű, jó természetű kutyust.

Szombaton hazahoztuk végül "ŐT", akinek a szemébe nézve tudtuk, megtaláltuk.

Hatalmas termetű keverék. Fekete. Hosszú szőrű, a vedlési időszak végén, csomókban hullik a szőre.

Kölyök korától menhelyen él, másfél éves.

Bár nagyon jó menhelyről hoztuk, csontsovány, de egészséges. A mérete miatt nem lakásban nevelkedett, hanem kutyapanzióban lakott, "fizetővendég" státuszban.

Fél a férfiaktól. Retteg a törülközőtől. Pánikba esik a seprű látványától.

Lépcsőn fel kellett vonszolni, mert nem látott még olyat.

Lakásban soha nem járt. Lépni alig mert, hiszen bútorok, ismeretlen tárgyak.

Mégis...

A második naptól tökéletesen és megbízhatóan szobatiszta.

Két nap alatt megtanulta a szabályokat, de egyébként is nagyon igyekszik.

Szívszorító módon igyekszik.

Próbálja kitalálni a gondolatunkat is, nehogy hibázzon, el ne veszítse az épp csak meglelt családját.

A neki leterített régi paplanra rálépni sem mer, nem ráfeküdni. Kanapéra se. A kövön alszik, csattannak a csontjai, amikor lefekszik.

Kínosan vigyáz, nehogy láb alatt legyen. 

Három napon át csak aludt és evett.

A negyedik napon kezdett előbújni a valódi természete, ami addig is ott volt a szemében, a tekintetében.

Az először sértett, majd alaposan megszeppent Nusi királylányt körbe udvarolja.

A szemét figyeli, mihez lenne kedve őnagyságának. Két lábbal toppantgatva hívja játékra.

Ha ez sikerül és kergetőzve "bakkecskéznek" a kertben, véletlenül sem éri utol a menekülőt.

Amikor szerepcsere van, vigyorogva menekül a 6 kilós szörny elől.

Nem nyúl a kicsi ételéhez. Leül és vágyakozva nézi, hátha marad valami neki.

Ha Nusi megijed, szó szerint hason csúszik neki. - Ne félj! Látod, én is kicsike vagyok!

Tegnap volt öt napja, hogy befogadtuk és tegnap történt valami...

Az alagsorban hallottam, hogy Nusi a kertben sikoltozik, zokog. 

Hármasával szedtem a lépcsőfokokat. Tudtam, az új kutyánk megölte a régit!

Kerestem, hívtam. Nem válaszolt, a sírást is abbahagyta.

Futottam a kertbe, sehol.

Világos. Nem csak megölte, el is ásta valahol...

- Hol van Nusi? Mit csináltál vele? - fordultam a körülöttem futkosó, láthatólag rémült nagy, fekete ebhez.

Bökdösött az orrával, de mivel nem értettem, a foga közé csípte a pólóm szélét és húzni kezdett.

Mentem engedelmesen és megláttam Nusit. Az előkertet lezáró kerítés előtt ücsörgött.

Mivel nyílt a kapu, azt hitte, a Gazdi jött meg és őt üdvözölte a halálsikolyokkal. Az időpont miatt ez eszembe sem jutott, én az életét féltettem.

Lenéztem a nagy kutyára, bele az olvadt-csoki szemekbe. "Nusinak valami baja van, segíts!"

Megcirógattam a bársonyos pofit, a kajla füleket.

Tudom, hogy a menhely szerint őt örökbe adni reménytelen volt. 

Tudom, mert láttam és látom az állapotát, a telet nem élte volna túl.

Most itt ül mellettem, miközben írom ezeket a sorokat, a hatalmas busa feje az ölemben pihen.

Ő Tomi, családunk új tagja, Nusi barátja.

Mostantól mindörökké.

 Tomi király