Jelentem, meg vagyok világosodva!

Hosszú ideje, nagyon komolyan nem értettem, mi és miért történik ebben az országban.

Azt meg pláne nem értettem, hogy miként is lehet egy maroknyi embernek következmények nélkül bármit megtenni, miközben a pórul járt milliók nem hogy a szavukat, a fejüket sem emelik fel önmaguk védelmére.

Már tudom!

Az okokat is, a bűnösöket is ismerem.

Nem mondom, volt benne munka, mire feltártam a Nagy Titkot, de immár birtokában vagyok és ezennel meg is osztom mindenkivel, akit érdekel.

Meg akit nem érdekel, azzal is. Mert nagy az én lelkem, mint egy házelnöki díszbajusz.

Na, tehát.

Az teljesen rendben van, hogy egy egyébként többre hivatott országban olyan szarul élünk sokan, ahogy.

Az is patent, hogy amúgy mindenki más körülöttünk kimászott/kimászik a kétségkívül bekövetkezett válságból, csak nálunk állt be az a fránya válság, mint Mari néni dereka az egész napos kapálástól.

Nincs mit csodálkozni rajta, hogy az ország fele él kimondottan pocsékul, hogy a normálisnál (mert létezik ám máshol is) jóval több hajléktalan, éhező és reményvesztett ember vergődik túróruditól övezett kicsiny hazánkban.

Teljesen elfogadható a korrupció, a gyűlölködés, kirekesztés, normális dolog a jogállamiság felszámolása.

Korrekt az oktatási rendszar (hupsz), remek dolog a sok adó, direkte jó a közmunkára lassan áttérő munkaerő piac.

A Parlament egyenesen maga a csoda, az összes minisztériummal és azok vezetőivel egyetemben.

Nincs itt gond az egészségügyi ellátással, a szociális háló olyan erős és sűrű, mint egy cébéászatyor, nem kell aggódni a holnapért, a ma pedig direkte csillámporos.

Az egyetlen baj (már ha lehet egyáltalán bajról beszélni egy ilyen boldogságosan turulszaros társadalomban), az annyi csupán, hogy vannak egyesek, akik kimondják.

Mármint azt, hogy baj van.

Márpedig ha kimondják, az egy önbeteljesítő-jóslatként fertőzési hullámot indít és akkor tényleg lesz. Baj.

A társadalom normálisabb fele ezért aztán csupa-csupa iszonyúan boldog emberből áll, akik reggeltől estélig kacagva kergetik a réten a pitypangokat és ágról-ágra élnek, mint Marci Hevesen.

Csupán egy maroknyi aljas, hazaáruló, rosszindulatú görénygennyládatahó rontja az idillt az ártó szándékú kuruttyolásával.

Ha van néha egy iciri-piciri probléma, az ebből fakad.

Hogy ugyanis ezek az aljadékok kimondják, leírják, elszavalják, éneklik, lerajzolják, fotózzák és még ezer módot találnak a Nagy Nemzeti Boldogság sunyi hátbatámadására.

Ez nem (csak) ám központi agybaj, hanem egyéni, mondhatni polgári.

Így gondolja sok, egyébként épeszűnek tűnő embertársunk.

Komolyan.

Ebből következik a nagyon egyszerű megoldás, aminek alkalmazása révén már semmi, de semmi nem tehet keresztbe ennek a sokra hivatott, csillagokból született nemzetnek és lángeszű vezéreinek.

Általános Nemzeti Kuss, mint civilnépi-kezdeményezés.

Aki most azt gondolja, hogy biztosan csak megsütötte a fejemet a nap és mondjuk kormányközeli fórumokat olvasgatva teljesedett ki az agybajom, az téved.

Ugyanis ez minden oldalon (mert oldalnak lenni KELL, ha akarom, ha nem) megtalálható tünet... mit is beszélek! Nem tünet, hanem igény! Vagy erény!

Összefoglalom a gyengébbek kedvéért.

A szegénység, munkanélküliség, kivándorlás, szabadrablás, korrupció, szólás- és sajtószabadság megszüntetése, a jogállamiság eltörlése, egyes társadalmi csoportok kilátástalan helyzete, az egészségügy gyalázatos állapota, az ország és lakóinak kifosztása jó.

Rossz az, ha beszélünk róla, kimondjuk, leírjuk.

Mert az olyan negatív dolog.

Aki így tesz, az aljas és népellenség is, lenézi és kigúnyolja a szükséget szenvedő kisembert, aki azért szenved szükséget, mert szóba hozta valami debil, amitől a kisembernek eszébe jutott szenvedni!

Ha mindezen ártó szándékú elemek befogják a szájukat, kitör a Nagy Nemzeti Boldogság, amikor is eme csodás világnemzet minden tagja felcsüccsen egy rózsaszínű felhőre és diadalmasan fejbúbon köpi szotyival az alant vergődő rothadó kapitalizmusba fulladt Európát.

Akkor most levonom a konklúziót, mert annak kell lennie: minden bajok oka, ha kimondjuk. Amiről nem beszélünk, az nincs.

Aki rámutat egy problémára, az ellenség és úgyhülyeahogyvan.

Feladat: kiirtani mindenkit, aki ír, olvas, beszél, de legfőként gondolkodik. Aztán, ha ezek kihaltak, már csak meg kell gátolni, hogy az új nemzedék tagjai gondolkodni kezdjenek.

Probléma megoldva, előre a boldogság felé!

Hajrá izé!

Fotó: lazarg.com  (HDR)