Nagyon nehéz feladatra vállalkoztam. Egy külföldön élő honfitársunknak megigértem, igyekszem megindokolni az álláspontomat az orbáni rezsimmel szemben. Az volt az egyik kérdése, hogy miért nem lehet elismerni a kormány sikereit, például a költségvetési hiány csökkentése kapcsán. Hiszen - vitapartnerem szerint - az államadósság 2004-2010 között ugrott meg jelentősen és a Gyurcsány kormány megszorításokon és ígéreteken kívül semmit nem tett a hiány megfékezésére. 

"Most meg a fidesz kormany minden modszert bevetett hogy ezt megfekezze s az eredmenye az hogy az olyanok mint te is nem azt nezik hogy az bizony most megtörtent ami azelött nem hanem azt higy mindenhol hianyzik a penz. Hat hogyne hianyozna ha ilyesmire kell adot meh mas forrasokat kitalalni"

Abban nincs vita köztünk, hogy az előző kormány meglehetősen impotens gazdaságpolitikát(is) folytatott. Én is úgy emlékszem, hogy igen gyakran jöttek az ötletek, majd az újabb és újabb ötletek, de megvalósításra nem került sor. Nem állítom, hogy az a kormány jól tette a dolgát, de nézzünk egy kicsit a dolgok mögé. 

Az akkori kormánynak nem tudott olyan javaslata lenni, amit az ellenzékben lévő Fidesz meg ne torpedózott volna. Tökéletesen mindegy, miről volt szó. A gazdasági válság az akkori kormányt kapta telibe. Minden ország megszenvedte, mi is. Az árfolyamok elszabadultak, a Gyurcsány kormány tehetetlenkedett, a Fidesz meglátta a kínálkozó lehetőséget. A választások előtt egy évvel, az államcsőd szélén táncoló ország vezetését átadták Bajnai Gordonnak. Igen, az azóta lemészárolt, sárba döngölt libatolvajnak, akinek a nevét az alig látszó baloldali média is csak Gyurcsány nevével együtt képes emlegetni. Azt hiszem, a grafikonon jól látszik, mikor sikerült stabailizálni a gazdaságot, hol állt meg az államadósság növekedése. Azt bizony nem a Fidesz érte el, hanem a Bajnai kormány. Amikor a Fidesz átvette a hatalmat a meggyötört, több részre szakadt országban, már nem fenyegetett államcsőd, az árfolyam stabilizálódott, az adósság növekedése megállt.

A Fidesz egy eladósodott, de stabil országot vett át. Akkor is, ha a hazugságok másról szólnak. Márpedig az elmúlt közel öt év olyan szintű és mértékű hazugságokra épül, ami szinte felfoghatatlan és kívülről nézve hihetetlen. Belülről nézve is. A választások idején volt némi csodavárás. A demokráciát épphogy tanulgató országban képtelenek voltunk megérteni, hogy az egypárt-rendszerhez képest sokkal nyűgösebb, lassabb. Hiszen a pártoknak egyeztetni kell, vitázni, érvelni, harcolni. Mindegyik a maga szempontjai szerint képzeli el a kormányzást és ezek a szempontok eltérnek egymástól. Nyűglődve, lassan lehet haladni. Azt gondoltuk, ez nem jó (pedig jobbat még nem találtak ki). Sokan hittek abban, hogy egy nagyobb, akár korlátlan hatalommal felruházott kormány nagyobb léptekkel, dinamikusabban képes egyenesbe hozni és a fejlődés útjára állítani az országot.

A Fidesz elfogadta ezt a korlátlan hatalmat és hátba támadta, elárulta, szisztematikusan kirabolja a rá bízott országot. Az orbitális hazugságaik ellenére ma már drámai a helyzet. Olyan mélységű válságba sodródtunk, ami indokolhatatlan a külső gazdasági környezettel. Társadalmi, szociális, politikai katasztrófa szélén táncolunk.

Próbáljuk meg visszabontani a hazugságokat. Az elátkozott (joggal) devizahitel 2000-ben jelent meg Magyarországon. Az első Orbán-kormány 1998-2002 között volt hatalmon. Ez nem jelenti azt, hogy kizárólag a Fidesz kormány felelős a devizahitel mára nemzeti tragédiává csúcsosodásában, de a valóság az, hogy ők engedték a bankokat szabadjára, ha mára igyekeznek is ezt eltagadni. Persze, akkor nem volt tudható, mivé fajul a dolog. Az őket követő kormányoknak lett volna lehetőségük időben lépni. Nem tették. Ám azt se felejtsük el, hogy a hitelesek mai kezelhetetlen helyzetéért több dolog is okolható. Az Orbán-kormány hatalomra kerülését követően az árfolyamok elszabadultak. A törlesztőrészletek az égbe szöktek, közben a munkaerő-piac megrogyott. Aki elveszítette a munkáját, vagy akár a kétkeresős családból csak egy kereset kiesett, ott a hitel bedőlt. A hiteles-mentőcsomagok sora nem vezetett valódi eredményre. A végtörlesztés kizárólag azok számára volt megoldás, akik megfelelő anyagi háttérrel rendelkeztek. Praktikusan: egy összegben kifizették a tartozást, kedvező árfolyamon. Ezt azok tudták megtenni, akiknek eleve volt pénzük. 

Az árfolyamgát rosszul kommunikált, nehezen érthető és nem valódi megoldást jelentett. Valójában hosszabb időre tolta ki a futamidőt, így csökkentve a havi törlesztőt.

A sűrű Gyurcsányozás közepette átadott (megközelítőleg 660 000 Ft/nm áron felépített!!!) ócsai lakópark rengeteg pénzünkbe került és senkin nem segített. Illetve a kivitelezőn biztosan, figyelemmel a horribilis költségekre. Most a bankokkal áll rettenetes nagy harcban a kormány. Miközben a kilakoltatástól védi a polgárokat, elnézi, hogy bizonyos bank(én egyről tudok biztosan) 100%-os tulajdonosként létrehozott Kft. útján megvásárolja az önmaga által árverésre bocsátott ingatlant. A kilakoltatás most is zajlik, a tél küszöbén. Konkrét esetet ismerek. A bankok elleni újabb és újabb csaták iszonyú összegbe kerülnek a társadalomnak, valódi megoldást nem jelentenek, viszont a hitelüket rendben fizetőket és a forinthiteleseke t(akik szintén iszonyú bajban vannak) a devizahitelüket fizetni nem képes réteg ellen fordítja. Ráadásként a bankok befagyasztották a hitelezést, megbénítva ezzel az amúgy is alig működő gazdaságot.

Az Orbán-rezsim hatalomra kerülése óta több új gyárat, üzemet sikerült felavatni, amelyek az előző kormányok munkájának köszönhetően jöttek az országba. Erről soha nem esik egy szó sem, minden a mostani kormány érdeme, minden rossz az elmúlt kormányok bűne.

A sokat emlegett költségvetési hiány 3% alá szorítása dícséretes dolog. Az ár, amit fizettünk érte, iszonyatos. Miközben a kormányzati apparátus vég nélkül duzzad (csak államtitkár helyettesből száznál több van, köztük Áder János húga, Pölöskei Gáborné), millárdokat költöttünk különféle közterületek átnevezésére, százmilliárdokat stadion építésekre, buszok kékre festésére, díszburkolatok, szökőkutak nyelik a pénzt, a szociális kiadásokat évről évre megvágja a kormány, az oktatásból, egészségügyből, kutatás-fejlesztésből vonja ki a forrásokat. A hiánycél leszorításának egyetlen oka volt. Az Uniós források megtartása.

Csakhogy ezek a források nem az ország gazdasági talpra állását szolgálják. A jól behatárolható, kormányközeli cégeken kívül senki sem jut ezekhez a forrásokhoz, nem nyerhet szinte egyetlen tenderen sem. A bevált vállalkozói kör tartja kézben a fejlesztési források majdnem egészét, de a média, a reklámpiac, a szerencsejáték, az állami földbérletek, a trafikok, nyelvoktatás, tankönyvpiac is ezekben a kezekben fut össze.

A média, a közszolgálati televíziók megszállása módot ad a hazugságok széles körű terjesztésére, ahogyan a kormánypropagandát kiszolgáló önkormányzati újságok is, melyeket ingyenesen juttatnak el minden háztartásba.

A kormánykritikus, vagy csak a kormányt dicsőíteni nem hajlandó médiák haláltáncot járnak. A Klubrádió a túlélésért küzd, a Tilos rádió hamarosan elhallgat, az RTL pereskedik, az ellenzéki lapokat és internetes felületeket igyekeznek bedarálni. A nem kormányhű civil szervezeteket megtámadták, az adószámukat felfüggesztették, lásd Ökotárs. Politikai pártosságra hivatkozva lehetetlenítik el a Norvég Alap pénzeinek egy csekélyke része felett diszponáló szervezetet, ennek érdekében lemondva a kormány kezelésébe adott, nagyságrendekkel nagyobb összegről. Közben a CÖF sérthetetlen, a civil mivoltára hivatkozva kéri ki magának az elszámoltatásnak még a gondolatát is, holott pontosan tudható, hogy komoly összegekkel járultak hozzá a Fidesz választási kampányához. Fizetett és önkéntes trollok serege van jelen minden létező, nem kormánypárti felületen. Kommentelőket hurcolnak bíróság elé, újságírókat próbálnak kényszeríteni a forrásaik kiadására.

A sajtótörvény átírásával, a bíróságok, ügyészség, rendőrség, adóhatóság közvetlen megragadásával, a média kézi irányításával, a civil szféra megbénításával totális uralomra, teljes politikai és gazdasági hatalomra törekszenek.

Lehetetlenség egyetlen posztban felsorolni minden torzítást, hazugságot és bűnt, amiért az Orbán-kormány felőssé tehető. 

Az ország bajban van. Nagyon nagy bajban. Gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, de mentálisan is. Az egzisztenciális öngyilkosságot kockáztatja, aki szólni mer. Nincs reális alternatíva, nincs működő ellenzék. Félelem, csalódottság, kiábrándultság van, hazug statisztikák, működésképtelen gazdaság, kifosztott - középosztályát vesztett - társadalom van, rohamosan növekvő nyomor, kártékony adórendszer, a hatalom által megszállt törvényalkotás- és alkalmazás, oktatás, önkormányzatok, művészet, kultúra, filmgyártás van. Korlátozott, teljesen megfojatni szándékozott szólás és vallásszabadság van.

Nem teljes a lista, lehetne még bőven sorolni. De talán érthető, miért tűnhet úgy, hogy egy jó szándékú, néha botló, de alapvetően sikeres kormányt kritizál valaki (ez esetben én), miközben a pozitív dolgokat figyelmen kívül hagyja. Nincs pozitívum, vagy csak én vagyok vak a jóra.