2015. okt 06.

Írjál valamit Árpi bácsiról

írta: E_S
Írjál valamit Árpi bácsiról

"Bocsi, nem idevág, írjál valamit légyszíves Árpi bácsiról!"

Ennyi történt. Ezt írta a blogomra egy Sicap nevű olvasó. Én pedig elgondolkodtam. Én írjak? Hogyan is írhatnék? Mit írhatnék? Hiszen nem ismertem. Csak láttam televízióban, mint bárki más. Olvastam a Gyűrűk urát. Olvastam sok mást. Láttam a képernyőn az értelmes tekintetét. Többet nem tudok, hogyan írhatnék én róla?

Aztán az jutott eszembe: hiszen sokkal inkább volt az enyém és az átlag "senkié", mint azóta bárki. Ő inkább volt egy közülünk, mint egy felettünk. Közülünk való. 

Elment. De nincs dráma bennem. Nincs fájdalom, nincs hiány. Gyász sincs. 

Elment. Olyan, mint arra ébredni: eltűnt a Kékestető, a Balaton, a Duna. Butaság. Nem felfogható és nem racionális. 

Nem ment el, csak máshol van, azt hiszem. Mindig is volt és mindig lesz. A bölcsessége, a humora, az embersége és az intelligenciája. Csak úgy van. 

Soha, senki meg sem közelítette a ...mit is? Tetszési indexét? Inkább szeretetnek nevezném, az jobb szó. Emberibb. Úgy lett a köztársaság elnöke, hogy már volt valaki. Saját erőből, emberségből valaki.

Jogászként végzett 1944-ben. Még abban az évben behívták katonának és Németországba vezényelték, de megszökött. Részt vett a fegyveres ellenállásban, a Táncsics zászlóaljban. 

Belépett a Független Kisgazdapártba, lapot szerkesztett, a párt főtitkára lett. A párt 1938-as bukása után segédmunkásként tudott elhelyezkedni.

Az 1956-os forradalom aktív részese, egy évvel később letartóztatják. Életfogytiglani börtönre ítélik. A börtönben megtanul angolul.

1963-ban szabadul, jogi pályán nem helyezkedhet el, a Gödöllőn megkezdett tanulmányait nem fejezheti be. Politikai halálraítélt. A börtönben tanult nyelvtudását felhasználva műfordításból él, később saját művei is megjelennek.

1988-ban tér vissza a politikába, az SZDSZ alapító tagjaként. 

1990-től 2000-ig köztársasági elnök. Az MDF egyetértésével. Súlytalannak ítélték. Nem volt az.

Ezek csak adatok, számok. Bárki megtaláhatja az interneten. Nem fontos. Nem igazán.

Az fontos, hogy hányan olvastuk a fordításait. Az én gyerekeim is a Gyűrűk urán nőttek fel. 

Az fontos, hogy talán az utolsó olyan politikus volt, aki úgy lett valaki, hogy már előtte is valaki volt. Saját jogon.

Fontos, hogy a taxis-sztrájk idején nem volt hajlandó kiadni a kormány által elvárt közleményt, miszerint menjen haza mindenki, a kormány pedig tegyen rendet. Helyette felajánlotta a parlamenti kanapéját a blokád vezetőjének, hogy az pihenhessen.

Fontos, hogy 1991 és 1993 között többször megvédte Hankiss Elemért a médiahatalomra pályázó kormánnyal szemben.

Fontos, hogy sokkal többen szerették, mint ahányan nem. Úgy volt tekintélye, hogy soha nem követelt tiszteletet. 

Fontos, hogy talán az egyetlen politikus volt, akinek azt mertem volna mondani: jófej. Ő pedig nem haragudott volna, hanem velem nevet.

Most elment. Méltósággal, ahogy mindig méltósággal élt, pedig nem akart. Talán nem is tudott róla.

Inkább volt egy közülünk, mint egy felettünk. 

Hiányozni fog? Évek óta hiányzik. Mégsem hiányzik, mert itt van. Ahogy a Balaton is, a Duna, vagy a Kékes. 

Szép álmokat, Árpi bácsi!

Találkozunk még.

 

 

Szólj hozzá

búcsú Göncz Árpád