Kedves Lázár János!

Bocsásd meg, hogy levelemmel zavarlak. Mivel tudom, mennyire fontos Neked a magyaremberek boldogulása, azon belül is kicsiny városod, Hódmezővásárhely polgárainak jóléte, veszem a bátorságot és beszámolok a Rátfai család jelenlegi helyzetéről.

Biztosan emlékszel, már megírtam a történetüket. Azt sem olvastad, ahogy ezt a levelet sem fogod. 

Szerencsére mások, jó emberek olvasták és segítettek. A család talpra tudott állni. Befizették a gyereknek (Viktornak hívják...hátha ez jó pont) a szalagavató és ballagás költségeit, a nyelvvizsga díját és még maradt egy kis tartalékuk is. Képzeld, azóta egy napot sem éheztek! Rengeteg ruhát, cipőt, élelmiszert kaptak. Igaz, írt Maja és írtam én is politikusoknak, de azokra a levelekre nem érkezett válasz. 

Érkezett viszont keményen dolgozó emberektől, polgároktól. Tudod, akiket most oly nagyon preferál a kormány. Képzeld, még Új-Zélandról is írt egy kedves hölgy. Küldeni akart Majának egy pár divatos, meleg cipőt. Olyat, amilyen soha nem volt még a lábán. Nem is lesz, mert Maja azt kérte: ha lehet, inkább törülközőt szeretne kérni és egy fürdőköntöst. Azért, mert a férje kórházba került. A tartós gyógyszerszedés lassan tönkretette a belső szerveit, ezért műtéti úton a vékonybélbe akartak vezetni egy csövet, ami közvetlenül adagolja a gyógyszert. Úgy volt, hogy ettől javul majd az állapota és nem pusztul tovább a mája, veséje, hasnyálmirigye. 

Elég barbár dolog, hogy egy 20 cm. mély, nyitott sebbel kell majd élnie. Nem gondolod, János? Az orvostudomány máshol már más módszerekkel is meg tudja ezt oldani, kevésbé középkori technikák is léteznek. Nálunk még nincs ilyen? Vagy a szegényeknek nincs?

Végül nem került sor a műtétre, nem volt bevezethető István szervezetébe az eszköz. Ez azzal jár, hogy nem javul az állapota, ellenben tovább romlik. Hogy ezt a folyamatot lassítsák, újabb gyógyszert is felírtak az eddigiek mellé. Az új szer havi 13.200 forint plusz kiadást jelent. Ez kicsit több, mint a családi pótlék Viktor után. De mindegy is, mert az megszűnik, hiszen a gyerek nagykorú. 

Ha ez nem lenne elég, a család kerékpárját baleset érte. Az erre kijelölt helyen lelakatolt bicajt elgázolta egy pótkocsis teherautó. Márpedig kell a kerékpár, ugyanis István az előrehaladott Parkinson-kór következtében nehezen jár és könnyen elfárad. Gyalog hamarosan nem tud eljutni az orvoshoz, Maja meg a 42 kilójával biztosan nem tudja ölben elvinni. 

Most arról kell dönteni a családnak, hogy mi legyen? Ha vesznek egy használt bringát, semmi tartalékuk nem marad. Márpedig jelenleg abból pótolják ki a jövedelmüket, hogy Maja epilepszia gyógyszereit is ki lehessen váltani. Ha ez a pénz elfogy, akkor Maja erről fog lemondani, mert másról nem tud. Újra kezdődnek a rohamok, amit az egyébként is legyengült szervezet nem fog kibírni. 

Van azért jó hír is, kedves János! Májusban Maja törött állkapcsát operálják, alig 10 hónapot kellett várni rá! Hiába na, Magyarország jobban teljesít! Ha helyre tudják kalapálni az állkapcsát, akkor talán a fogsorát is meg lehet még javítani. Jelenleg pillanat-ragasztóval van összefogatva. Komolyan! Szegény ember legyen kreatív!

Szerencsére nem kell hosszútávra berendezkedni. Majáék szeretnének még addig élni, ameddig a gyereket biztonságban nem tudják. Ez vagy sikerül nekik, vagy nem.  Én csodálom az erejüket és kitartásukat, az biztos.

Azt szeretném kérni, kedves János, hogy nézz már körül otthon! Esetleg a gyerek villájában is, hátha akad egy használható kerékpár valamelyik sufniban. Jó akármilyen régi, csak guruljon. Női kerékpárt keress, mert István a férfi-vázasra nem tud felszállni. Nagyon nehezen mozog. 

Biztosan örömmel megteszed ezt az apró szívességet egy földidnek. Ha nektek nincs, talán valamelyik kollégád fel tud ajánlani egyet. Ti úgyis autóval jártok, minek nektek a bicaj? Nem igaz?

Ha nem tudod eljuttatni Hódmezővásárhelyre, szívesen vállalom a fuvart. Már tudom az utat, voltam ott, amikor egy csomagtartónyi ruhát, cipőt, élelmet vittünk a múltkor egy másik keményendolgozóval. Majdnem fának hajtottunk, annyira bámultuk a Lenin-szobrot. Vicces, ahogy a nagy öreg ott végzi a nagydolgát a magasban. Komoly szorulása lehet szegénynek, a szeméből látszik.

Na, de nem akarlak feltartani tovább. Ha sikerült szerezned egy női bringát, csak szólj. Majd elmesélem itt a többieknek is, milyen rendes ember vagy.

Addig is, maradok tiszteletlen:

Edgar Swan