Mindennapivá tompuló tragédiák, a semmibe zuhanó életek. Szociális háló nélkül zuhanni...

Ma is meghalt egy ember. Önként, saját kezével vetett véget valaminek, amit életnek nevezni talán nehéz is lenne. Nem bírta tovább. Nem harcolt, nem perelt, nem koldult. Meghalt.

A Bács-Kiskun Megyei hírek, a baon.hu néhány soros cikkben számol be arról, hogy egy férfi jogcím nélkül használta az egyik kecskeméti bérlakást, lakbért nem fizetett, ezért az önkormányzat a kilakoltatás mellett döntött. A végrehajtó nem jutott be a lakásba, az ajtót be kellett törni.

A jogcím nélküli lakó ekkor már nem élt. Öngyilkos lett.

A férfi mindkét lábát amputálni kellett, évekkel ezelőtt. A rokkantsági ellátás összegéről nincs ...

Beszéljünk hát a halálbüntetésről! Kevésbé kényes téma, mint a hazaárulás.

Orbán Viktor beleállt a rögeszméjébe. Mint sokan mások, én is azt gondoltam: a szokásos demagóg, populista szemét, amivel évek óta eteti a híveit. Amikor szembesül vele, hogy túl nagy ellenállást vált ki az Unió országaiból, visszasunnyog a sarokba. Ezt nevezi ő pávatáncnak és tökéletesen csinálja. 

A szokásos péntek reggeli rádiószónoklat alkalmával azonban messzebbre ment, mint azt pávaként tenni szokta. Eddig úgy működött a dolog, hogy Orbán bedobott valami elvetemült tulokságot. A kormányzati szolgahad figyelte, milyen reakciót vált ki az alattvalókból. Ha nagyjából semmilyet, akkor keresztülvitték, kivéve, amikor az Unió nem engedte. Ha ...

Angliában választások vannak, Magyarországon meg el kell adni a cikkeket.

Két napja csattog a hír a médiában, hogy az angliai választások után jaj nekünk. Mi várható, te rémült polgár? Nem mehet több munkavállaló a szigetországba, vagy aki már ott van, annak is haza kell kullognia? Tolonc, vagy nem tolonc? Mindenki nyugodjon meg, nagy levegő, kisüsti.

Aki már járt arrafelé, esetleg egy közeli rokona ott dolgozik, annak vannak fogalmai az ottani munkanélküliségről. Papíron jól mutat ugyan a valahány százalékos foglalkoztatottság, de a valóság kicsit más. Aki ott tartósan munkanélküli, az az is akar lenni. Nem azért nem dolgozik, mert nincs egy hely...nincs egy hely...Ja, ez Piramis. Tehát: ott azért nem dolgozik az angol munkanélküli, ...

Ha elég szervilis vagy, saját játszóteret kapsz és közpénzből kiélheted magad.

Az előző részben   Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó, a Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvány elnöke osztott disznócskákat egy Székely nevű faluban. Véleményem szerint majdnem teljesen feleslegesen, de ezt az előző cikkben már kifejtettem. Az ötlet (bár nagy ész nem kell hozzá) jó, a kivitelezés rossz. Mint minden más is, amit ártunk és kormányunk művel. Jó gondolat, hogy aki teheti (mert nem a nyolcadikon lakik) és megélhetési gondjai vannak, termelje meg a létfenntartásához szükséges élelmiszert, vagy annak egy részét. Csakhogy ahhoz kell föld, kell az állat tartásához szükéges gazdasági épület (vagy ennek hiányában szög, ...

Mosolyogj, köszönd meg, légy hálás és alázatos. Emberkisérlet Mária országában.

Hegedűs Zsuzsa szimpatikus asszony. Orbán Viktor főtanácsadója, a "Minden Gyermek Lakjon Jól" Alapítvány elnöke. Éppen a napokban láttam valamelyik tévécsatornán, ahol elméletileg vitapartner, gyakorlatilag kinyilatkoztatói státuszban pompáskodott. Sikerült megtudnom tőle néhányszor, hogy ő Franciaországban tanult, élt, dolgozott, de aztán hazajött és megszüntette a gyermekéhezést. 

Most nézem a képriportokat a legújabb jótéteményeiről. Egy Székely nevű faluban osztott malacokat a rászorulóknak és mellé egy zsák tápot. Nyilván a "Minden Malac Lakjon Jól" keretében. A malac biztosan jól is lakik, nagyjából egy hétig. Aztán elfogy a táp.

Egy igazi "magyar csoda". Amihez Orbán Viktor hozzáér, az arannyá válik.

Az Orbán Saga (ejtsd: szaga) dübörög, kenterbe verve az összes brazil szappanoperát, de még Magdi-anyust is. Mindjárt Ráhel lába mellett Orbán Gáspár megvillantotta a családi (nem ezüstöt) humort. Mert az is van ennek a nagyszerű családnak, mármint humora. Ők mindenesetre remekül szórakoznak, kétségem sincs.

Történt tehát, hogy az ifjú Gáspár a közösségi oldalon tette közkinccsé a hírt: Erasmus ösztöndíjat nyert, tanulmányait Heidelbergben folytatja. Ezt természetesen a sajtó megírta. Nem Orbán Gáspárnak van persze hírértéke, mert nincs neki. De a kedves papa elég ismert közszereplő ahhoz, hogy néhány sort megérjen az egyébiránt senkit nem érdeklő ...

Nézzük, mitől dobja el a mosogatórongyot az ifjú gépészmérnök ott, a messzi távolban

Olvasgatom a gyerehaza.org oldalt, bár túl sok olvasnivaló nincs rajta. Nem egy pezsgő felület, cikk ki tudja mikor jelent meg, a legfrissebb komment is egy hetes. Lehetséges, hogy az oldal és a Gyere Haza Alapítvány létrehozója - Azbej Tristan - nem nagyon ér rá mostanában a kitelepült magyar fiatalok hazacsábításán munkálkodni. Ugyanis a KDNP ifjúsági szervezetében (akkor még) alelnöki tisztséget betöltő Tristan remek állásajánlatott kapott. Ő a Tudományos és Technológiai attasé az Izraeli Magyar Nagykövetségen. Reméljük, majd aztán hazajön...

Én nem gondolkodom a hazatelepülésen, mert még el se mentem. Egyszerűen hajt a kiváncsiság, ...

Egyre jobban teljesítünk, de valahogy mégis minden folyamatosan romlik.

Apu csomagol. Rakosgatja a kombiba a tiszta ruhát, dobozokat, miegyebet. Két kicsi gyerek - talán három és öt év körüliek - a sarkában. Nem maradnak le, árnyékként követik. Ameddig még itt van, ameddig meg tudják fogni az inge ujját, át tudják ölelni. Mert apu megy "németbe" dolgozni és hetekig távol lesz. De apunak mennie kell, mert pénzt kell keresni, hogy a bank ne vigye el a házat, hogy a kicsiknek legyen cipő, ruha, étel, gyógyszer. Anyu keresete talán elég a rezsire. Ha van munkája egyáltalán.

Más családban anyu csomagol. Vagy anyu is, apu is, a nagyi pedig neveli a kicsiket. Van, aki nem "németbe" megy, hanem "osztrákba". Vagy "angolba". Olyan is van, hogy a gyerek ...

Valahol az út felénél. Mögöttünk a múltunk, előttünk nincs jövő, de hol a jelen?

" Gyere haza!" Olvasom a kormányzai portált, a cikkeket, kommenteket. Gyere haza, mert ötven fiatalt visszavár a kormány. Gyere haza, mert itt van barack, van Balaton, túróból van a Rudi. Mert a haza nem eladó, abból csak egy van és csak itt vagy itthon.

Én itthon vagyok. Itthon voltam mindig, de lassan már csak itt lakom. Kalandvágyból.

Azt igértem magamnak, hogy jó lesz itt. Azt igértük magunknak. Egymásnak. A gyermekeinknek.

Elbuktunk. Itt állunk kővé dermedve a semmiben. A szétszabdalt földön, amit az otthonunknak hittünk. Hiszünk. Fiatal felnőttként rendszert váltottunk, rácsodálkoztunk arra, hogy nem kell útlevél. Lassítottunk a határon és ...

Amikor át sem ölelheted, amikor csak a monitoron át nézhetsz a szemébe

Ha lehunyod a szemed, látod az arcát. Nem egy napon, nem az év egy megszabott pillanatában. Mindig. Látod a mosolyát, érzed az érintéséd. Mert benned van. Ezt adta neked, ez az ajándéka. 

Az évben egy nap az anyák ünnepe. Virág, ölelés, szeretlek.

A maradék 364 napon is vannak anyák, vannak apák, vannak gyermekek. Van virág, van ölelés, van szeretlek. Talán.

Amikor közel van, "csak átugrom hozzá."

Aztán: "bekapcsolom a gépet, felmegyek a netre." 

Hány gyermek kapcsolja be a gépet és suttogja a mikorfonba, pötyögi a klaviatúrába az érzéseit?

Hány anya mosolyog a kamerába? "Vigyázz magadra, kicsikém! Nagyon szeretlek" Nem mondja, amit érez. 

...