Mostanában egyre gyakrabban találkozom a vallás, az egyház aktív jelenlétével a mindennapokban. Ott is, ahol annak helye biztosan nincs. Előre bocsátom: nem vagyok templomjáró. A hitemet belül hordom, nem pedig kívül. Amiben hiszek, hívhatom Istennek, de hívhatom Embernek is.

Én tisztelem mindenki hitét, vallását, de ez kölcsönösen működik, vagy sehogyan sem.

Azonban az egyház egyre agresszívabb térhódítása, betolakodása az élet minden területére, számomra elfogadhatatlan. Tűrhetetlen.

Ráadásként ez az újkori keresztes háború nagyon aktív kormányzati segédlettel történik. Mi lehet az oka annak, hogy amikor az lenne a normális és helyes, hogy az egyházat és az államot szétválasszuk, most fordított folyamat zajlik hazánkban?

Igen, ez ugyanaz.

http://orditok.blog.hu/2013/12/10/udvozlunk_a_blog_hu-n_22752

Van biztosan olyan, aki képes felépíteni a jövőjét itt. Talán okosabb, ügyesebb, találékonyabb, mint mások. Van, aki külföldön tudja ezt megtenni. Van, aki sehol és van, aki bárhol.

Nem az a hazafi aki marad, sem az, aki megy. Pontosabban nem tudom, ki az. Nem is érdekel, nem is erről beszéltem.

Sokan vagyunk, sokfélék. Nem csak diplomások vannak ebben az országban. Van, aki nyolc általánost végzett, vannak szakmunkások, érettségizettek, diplomások, több diplomások. Ügyesek, ügyeskedők, haszonlesők, keményen dolgozók, leszakadók és elbukottak. A politika - a mindenkori politika - bűne nem az, hogy nem osztja két marokkal a segélyeket. Egy optimális ...

"Orbán Viktor elárulta, hogyan folytatnák a munkát" - olvasom a pártatlan, objektív és mindig igazat író MNO című izében.

A cikk azzal kezdődik, hogy a Vezér rögtönzött beszédet tartott Pécsett. Ez azért nagyon fontos, hogy lássa a bárgyú országlakó, a Főnök nem fél a nyilvános szerepléstől. Ezt bizonyítandó, a pécsi Széchenyi téren felugrott egy véletlenül ott tartózkodó hokedlire és spontán elzengte az unásig ismert lózungokat.

Majd pedig szintén spontán interjút adott a PécsMa.hu portálnak, amiből máris tudhatjuk, merre az arra.

Bár az ország választási programra áhítozik, ez is valami.

Mármint, hogy Orbán Viktor elárul.

Lássuk, mit árul a Tévedhetetlen Harcos.

"Magyarország újraiparosítása, a munkát ...

Gerincre vágott ország lettünk.

Mert van az a pénz.

Van az a gyávaság.

Van az a torz önzés.

Azok a milliók, akik minimálbéren élnek.

Akik közmunkából tengődnek.

Akik rokkant ellátást kapnak, vagy már nem kapnak.

Akik "álláskeresési járadék"-ot kapnak, vagy már nem kapnak.

Azok a családok, ahol egy szülő még dolgozik és próbálják felnevelni a gyerekeiket.

Azok a családok, akik csúsznak a számlák befizetésével, napról-napra próbálnak élni.

Kilakoltatás előtt állók.

Kilakoltatottak.

Azok, akik éhesen fekszenek le és éhesen kelnek fel.

Azok, akik minden rendszerből régen kiestek.

A láthatatlanok.

Az ellátás nélkül élők.

Az élve eltemetettek.

Ez összesen több, mint az ország ...

Jó ideje különös érzésem van, de nem tudtam nevet adni neki.

Most is csak behatárolni tudom, a ködös gyanú körvonalakat kapott és egyre pocsékabb.

Persze, nem most történt, nem egy perc alatt, de újra és újra rácsodálkozom.

Elfogyott az ország körülöttem. Vagy arrébb ment, én meg itt maradtam.

Magyarország emigrált.

Idegenként élek az otthonomban, de nem vagyok egyedül. Távolról sem.

A kormánypárt elfoglalta a létező (pontosabban: valaha létezett) összes jogot, önmagának újradefiniálta és használja.

Mint egy kéziszerszámot. Kalapács lett a kezükben, célszerszám, melyhez nekem nincs már közöm.

Kötelességeim maradtak, feladatok és tennivalók. Beleszólásom nincs, mi több, napról napra azt sugallják: ...

A blogom indulása óta nem volt késztetésem arra, hogy önmagamról írjak.

Ez persze nem igaz így, hiszen minden posztom, minden leírt mondatom én vagyok, mindig is én voltam. Többet mutattam meg magamból, mint amennyit valaha akartam.

Most elmondom, honnan jöttem és hová tartok.

Amikor indult a blog, az egy hirtelen felindulásból, átkínlódott éjszaka után bepötyögött poszt formájában történt.

Megélt esemény, személyes fájdalom volt minden sora.

Eszembe sem jutott, hogy azokon kívül, akiknek valójában szól, bárki is el fogja olvasni.

Aztán jött a döbbenet, amikor néhány nap alatt tíz, majd százezres olvasottság, megosztások, hihetetlen és máig érthetetlen visszajelzések tömege zúdult rám.

Bevallom, megrémültem. ...

Ha valaki nem értesült volna, de érdekli

Amikor nem elég beszélni

Istencsudája kicsiny hazánkban. 

Nincs komment.

Videót meghallgatni kötelező.

Fotó: Móricz Csaba

Minden különösebb magyarázat nélkül felteszek egy e-mailt.

Hosszú ideje munkát kereső, minden lehetőséget megragadó család kapta, melynek tagjai jelentkeztek egy álláshirdetésre.

Biztos, hogy nem csak ők jártak így.

Remélem, értő kezekbe kerül. Talán a "figyelők" erre is reagálnak, megfelelő módon.

Nem én töröltem a cég nevét, a munkahely címét. Nem volt neki.

Íme:

"Tisztelt Jelentkező!