Orbán Viktor végleg megbukott a szememben mint politikus, mint miniszterelnök és mint ember.

A magam részéről ezennel és véglegesen leváltottam Orbán Viktort, Orbán Viktor családját, rokonait, ismerőseit, barátait, rajongóit, híveit, seggnyalóit.

Ez az ország az én hazám is, nem csupán a politikai szélhámosok, megalomániás őrültek, gerinctelen férgek, gyáva élősködők hazája.

Vannak ilyenek is, bőséggel, de nem tűröm, kikérem magamnak, hogy ők szabják meg az én életemet.

A Tusnádfürdőn ágáló köpcös kis pasas jogot formál arra, hogy kijelentse: az én országomnak nem jó a szabadság (hülyébbek kedvért: liber szó jelentése: felszabadított, azaz NEM rabszolga), de majd ő, a rohadt nagy eszével kitalál valamit ...

Nem tisztelt Orbán Viktor!

Nem a magam nevében írom ezt a levelet, de mégis a magam nevében.

Mindenki nevében, aki nem tudja ezt megtenni.

Van egy család. 

Három felnőtt. 

Az apa néhány hónapja veszítette el az állását, 50 évesen.

Leépítették, mert kellett a hely az ismerősnek.

3 hónapig kapott álláskereső támogatást, már nem kap azt sem.

Csontsovány, gyomorfekélyes, fásult.

Az anya egy nem működő Kft. résztulajdonosa, amiből nem tud szabadulni.

Ő sem segélyt, sem egyéb juttatást nem kap.

Pánikbeteg, a folyamatos stressz felőrölte.

A fiuk felnőtt, pénzhiány miatt abba kellett hagynia az egyetemet.

Ő sem kap ellátást.

Kényszerbeteg, pánikbeteg.

Nincs jogosítványuk, nem tudnak angolul, ...

Nagyon tudnék röhögni, ha valamelyik másik országban történne mindaz, ami nálunk történik.

Őszinte szívvel könnyesre kacagnám magam, ha nem kellene közvetlen közelről megtapasztalnom mindazt, ami a mai magyar valóság annak, aki nem a közmédiából tájékozódik.

Érintettként azonban nem tudok mosolyogni sem ezen a turulról pattant, minden irányból szánalmas, idióták vezette országon.

Harci nyugdíjasok tömegei lesik kivont szemüveggel az ellenséges médiát, ki merészel rosszat írni a civilösszevisszafogás, vagy a kormánypárt lélekemelő közösségéről. Ha találnak ilyen ármányos ártányt, azonnal jelentik az erkölcsi magaslatokon trónoló vezérkarnak, akik aztán gyorsreagálású hadakat szabadítanak a bűnösre, de ...

Úgy tűnik, a rekkenő hőségben beérik lassan a gyümölcs.

Illetve túlérik. Penészedik, rothad, erjed.

Lehetett erre számítani, csak az ideje nem volt megjósolható, most sem az. De vannak jelek és mint egy rendes csirkebélből jósoló táltos, próbáljuk kibogozni. A beleket.

Repedezik a FIDESZ bili, szivárog a szar. Na persze, nem a lelkiismeret nyomására világosodott meg néhány elvtárs, hanem az a néhány befolyásos, gazdag és hatalmas ugrott egymásnak, akik elfoglalták évek alatt az országot.

Szerintem kicsit elszámolták magukat, amikor hűbéresi rendszerben igyekeztek stabilizálni a hatalmukat.

Már nem lehet elszigetelni a társadalmat, többen tudnak írni, olvasni.

A híreket sem galamb viszi, vagy lovas futár, pecsétes ...

A MNO remek újságírója, Bákonyi Ádám tollából olvasom a reggeli kávéhoz valót , miszerint Soros György alapítványa pénzeli Amerikából a Bajnai Gordon által életre hívott Haza és Haladás Alapítványt.

Az a Soros alapítvány, amely pénzelte Szájer József 1986-1987 és Orbán Viktor oxfordi tanulmányait 1989-1990 között, Kövér Lászlónak adott ösztöndíjat 1987-1988 között, a Soros alapítványra támaszkodva kutatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat Navracsics Tibor 1994-1996 között, amely alapítvány ösztöndíjjal honorálta Lázár János fogdamegfigyelő programban való részvételét 2000-2001 között,  csak ami hirtelen eszembe jut.

Azt is sikerült megtudnom a cikkből, hogy régebben a - részben - állami tulajdonban ...

Mai kedvenc főcímem a Privátbankár.hu-ról: "Nagy szám jött: ennyi marha van az országban!"

Hát igen, a tényeket nem lehet eltagadni. 

Bár már nem éri el a lakosság száma a tízmilliót, de azért még vagyunk jópáran.

Más magyarázatot nem találok arra, hogy Európa kellős közepén így kelljen élnie egy népnek, ahogy mi tesszük.

Akárhonnan nézem, beteg ez a rendszer. Nem kicsit, nagyon.

Akkor is így van, ha milliónyi ember rajong a miniszterelnökért és az ő pártjáért. Inkább hasonlít ez vallási fanatizmusra, mint egy politikus, egy párt iránti elkötelezettségre.

Még nagyon csodálkozni sem kell, hiszen nem volt olyan torz, beteg rendszer ezen a Földön, amely ne talált volna követőkre. Ceausescu hívei is megmagyarázták ...

1989. június 16.

" A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni."

Orbán Viktor beszéde Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén 

2012. július 26.

„Az összefogás nem szándék kérdése, hanem erő kérdése. Lehet, hogy vannak országok, ahol ez nem így működik, például a skandinávoknál, de egy ilyen félázsiai népség, mint mi, akkor tud összefogni, ha erő van."

Orbán Viktor beszéde  a VOSZ ülésén

...................................

Bizony, nálunk aztán van erő, dögivel! Na persze nem mindenkinek jut belőle, de akinek igen, annak nagyon.

Pénz is ...

Az a benyomásom, elbeszélünk egymás, de még önmagunk mellett is.

Sehogyan nem akarjuk meglátni a valóságot, helyette alternatív, nekünk tetsző valóságokat kreálunk magunknak.

Pihe-puha hazugságokat, porcukorral vastagon meghintve.

Valahogy mindig másról van szó, mint amiről szó van. A fontos, az igazán fontos dolgokról szemérmesen hallgatunk, miközben iszonyú árat fizetünk a "diszkréció"-ért.

Ebben hibás, de inkább bűnös az országos média is, de bűnösök vagyunk mi magunk, a majdcsakmegoldjavalaki, engemhagyjanakkibelőle, csakjobbleszegyszer, nemazéndolgom hozzáállásunkkal.

Hát ugyan ki a jófenének a dolga, ha nem az enyém, nem a miénk? Rólunk szól, mi vagyunk ez a kicsi ország.

Nem a hagos, látható néhány ezer ...

Szoktam én olvasni Gusztos István cikkeit máskor is.

Többször nem értek egyet vele, mint igen, de most nagyon és minden szavával, jelzőjével, ékezetével.

Igyekszem mostanában nem venni tudomást a körülöttünk zajló történésekről, több-kevesebb sikerrel.

Az én igyekezetemtől tökélestesen függetlenül nem lehet nem látni, érezni, tudni, mennyire szar ez az egész úgy, ahogy van.

Nem csodálkozom, azon régen túl vagyok már. Nincs min meglepődni, de ordítani attól még lehet.

Még.

Az a helyzet, hogy van nekünk egy végtelenül selejtes politikai elitünk. Van egy olyan kormányunk, melynek tagjai normális országban (például, ahol demokrácia van) soha, semmilyen pozícióba nem juthattak volna. Egyszer sem, pláne nem többször. ...

Van egy olvasó, Brian, aki alkalmanként hozzászól a blogom bizonyos posztjaihoz. Többnyire nem értünk egyet, vitatkozunk is, ami szerintem jó dolog. Helyeslésből nincs fejlődés, vitázni jó, hiszen arra inspiráljuk egymást, ki-ki gondolja át a nézeteit. Azt gondolom, profitálni a vélemények ütköztetéséből lehet.

Most azonban nem a szokott felületen válaszolok, mert számomra ez a vita sokkal messzebbre visz, mint amit néhány sor jelenthet.

Brian olyan nekem, mint az a bizonyos állatorvosi ló. Önmagában megtestesíti mindazt, ami ellen ágálok.

Íme, itt a véleménye egy posztról , amit nemrégiben írtam.

" Nu, lelkesen nekikezdtem, hogy elolvasom az írásodat. Felvillant a szemem, hogy .....na, még tényleg teszel már valamit a ...