Vagy sunnyogtok egész hátralévő életetekben, vagy a hatalom pofájába röhögtök
Nincs is annál szebb, mint amikor a kormány már a tulajdon - mondhatni saját - lábát rágja. Ja, most az elején szólok: napok óta nem alszom én sem és senki a szerkesztőségben. Ennek megfelelően dühös és kimerült vagyok, de inkább dühös. Csak azért mondom, mert jelenleg az irodalmi-, valamint a virágnyelv egyik formája sem megy nekem. Főleg, ha ilyen szemétségről kell írnom, amiről majd mindjárt. Tehát érzékenyebb olvasók ezt a cikket bátran hagyják ki. Aki viszont elolvassa, az ne hisztizzen, amiért vannak benne csúnya szavak. Szóltam.
Tehát ártunk és ormányunk tipikusan a sarokba szorított patkány stílusában visít és harap. Mindenbe és mindenkibe, saját embereibe is. Nem először amúgy és nem is utoljára. Akkor lesz majd szép, ...