Tegnap elolvadt az előzőleg lehullott hó, de ma reggelre ismét fehér lett a táj. A városnak az a része, ahol lakom, akkor látott hókotrót, ha új sofőr került a gépre és eltévedt. Évek óta jellemző volt, hogy itt csak a lakók összefogásával lehetett járhatóvá tenni az…
Helyzet van! Súlyos és krónikus agydugulás esete forog fenn, ami egy kazánkovács esetében legfeljebb háztáji probléma (munkahelye amúgy sincs), de amikor egy ország vezetése és az őket támogató média szorgos kis rovarlárvái borulnak el agyilag, az már sokakat, mindenkit érintő…
Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nagyon utálom, ha hülyének néznek. Ezzel - mármint a hülyének nézéssel - van módom napról napra találkozni, mondhatni: üzemszerűen így működik kisded országunk.
Most éppen egy (a sokból) reklám szokta kiverni a biztosítékot, miszerint…
Az az érzésem, ebben az országban nem a politikusokkal van baj. Ők működnek üzemszerűen. Lopnak, hazudnak, jól vannak.
Mi viszont - átlag civilek - nem működünk üzemszerűen. És nem vagyunk jól. Köszönjük, pocsékul vagyunk.
A végtelenségig megosztottak vagyunk, pedig mi…
Az ember eltöpreng. Gondolkodik, mert van, akinek szokása. Ingyen van, ártani sem szokott.
Aztán az ember (jelen esetben én) felkapja a fejét egy ponton.
Mi a bánatot csinálok? Kinek akarok megfelelni? Miért? Lépegetek a szavak között. Óvatosan, rá ne tiporjak valaki…
Jó ideje különös érzésem van, de nem tudtam nevet adni neki.
Most is csak behatárolni tudom, a ködös gyanú körvonalakat kapott és egyre pocsékabb.
Persze, nem most történt, nem egy perc alatt, de újra és újra rácsodálkozom.
Elfogyott az ország körülöttem. Vagy arrébb…
A blogom indulása óta nem volt késztetésem arra, hogy önmagamról írjak.
Ez persze nem igaz így, hiszen minden posztom, minden leírt mondatom én vagyok, mindig is én voltam. Többet mutattam meg magamból, mint amennyit valaha akartam.
Most elmondom, honnan jöttem és hová…