Eszembe jutott a "Picasso kalandjai" című film egyik jelenete. Vasútállomás, pöfögő gőzmozdony, búcsúzkodás. A vonat elindul. Nem előre, nem hátra. A sínekre   merőlegesen,   mindvégig a kamera középpontjában maradva tűnik el a horizonton. Amikor először láttam a filmet, másodpercekig képtelen voltam feldolgozni a látottakat, annyira szokatlan, annyira abszurd, abnormális volt, hogy az agyam nem tudott mit kezdeni vele. Most is ez a helyzet, csak szemben a zseniális filmmel, ezen nem tudok nevetni. 

Vagy az ország jókora hányada távolodik a sínekre merőlegesen, vagy én. Nézőpont(?!) kérdése.

Nem tudom felmérni, hogy nagyon hatékony kormányzati propagandáról, vagy az emberi hülyeség mindent elsöprő erejéről van-e szó.

Talán ...

Elszakadt a cérna. Érzékeny lelkűek itt hagyják abba az olvasást, káromkodni is fogok. Rondán. 

Agyafúrt kormányunk kitalálta, hogy szúrhatnak ki velünk még jobban. Keresztény gyökerek eszement ötlete nyomán vasárnap zárva fognak tartani a boltok. Persze, lesznek kivételek. A nyaloncok seregének veretesebbje jól fog profitálni, erről szól a dolog.

Nehogy valaki kijátszhassa az újsütetű baromságot, betiltják a házhoz szállítást is vasárnap. Mert majd ők megmutatják!  Nem ez az első görénységük. A baj az, hogy nem is az utolsó.

Mi pedig tátott szájjal bámulunk kifelé a hülye fejünkből és eltűrjük. Ezt is. Mindent.

Egy alomra való mohó patkány széthordja a tetőt is a fejünk fölül, mi meg a seggünket vakarva ...

Lázas izgalommal vártam Áder János alaposan beharangozott bejelentését. A láz nem annyira az izgalmas személyiségű Alaptörvény Elnöknek szólt, mint az influenzának, de kétségtelenül volt. Mármint láz.

Tegnap óta ment a találgatás, mi lesz a bombasztikus bejelentés tárgya. A magam részéről a legszimpatikusabbnak azt találtam, hogy Áder tudatja az ország népével, miszerint áldott állapotban van. Sajnos, ennek a valószínűsége elég csekély volt, de egy tippnek elment.

Eszembe jutott az is, hogy most fog bebizonyosodni az a rögeszmém, miszerint valamely krónikus kórságra hivatkozva visszalép hivatalától és átadja azt a miniszterek elnökének. Erre csak azért nem tettem komoly tétet, mert előbb meg kell erősíteni (praktikusan ...

Tegnap elolvadt az előzőleg lehullott hó, de ma reggelre ismét fehér lett a táj. A városnak az a része, ahol lakom, akkor látott hókotrót, ha új sofőr került a gépre és eltévedt. Évek óta jellemző volt, hogy itt csak a lakók összefogásával lehetett járhatóvá tenni az utakat, annak ellenére, hogy hegyes területről van szó, a közlekedés csúszós utakon kimondottan veszélyes.

Most azt tapasztaltam, hogy kora reggelre le van takarítva az út. Másodszor havazott idén és másodszor jött, mégpedig időben jött a hókotró. Köszönhető ez az újonan választott polgármesternek. A kormánypárti polgármesternek. Pedig az előző is kormánypárti volt, de oly mértékben alkalmatlan, hogy még maga a párt sem vállalta a támogatását.

A ...

Nem indult túl szerencsésen az év. Az elhíresült Music Fm szilveszteri bulijáról sajnos nem csupán a sajtóban olvashattam, egy családtagom révén érintett voltam az ügyben. Egy fejsebbel és enyhe agyrázkódással gazdagabban, karácsonyi ajándékba kapott telefonnal és némi készpénzzel szegényebben sikerült megünnepelni az év végét.

Olvasom az esetet tárgyaló cikkeket, a hozzájuk fűzött kommenteket és csodálkozom. Megvannak a bűnösök, gyakorlatilag a buli szervezőjétől kezdve a biztonsági szolgálaton keresztül a ruhatárosokig mindenki. Sem a sajtó, sem a kommentelők nem említenek valamit, amit pedig véleményem szerint kellene. Jelesül azt, hogy a lopások és rablások nem valamiféle természeti katasztrófa következményei, hanem azt ...

Ritkán beszélek magamról, a családomról. Most - tekintettel fogadalmamra, miszerint ma nem foglalkozom politikával - háztáji híreim következnek.

Nem vagyunk kényszeresen ünneplő család. Az elvárthoz képest szeretjük úgy megtartani az ünnepeinket, ahogy az nekünk jó. A szilveszter is ennek jegyében telt. Mini disznótort tartottunk.

Kicsit felemásra sikeredett az idei év zárása, mert a négy gyerekünkből kettő tudott hazajönni. Pontosabban egy még velünk lakik, a többiek már a maguk életét élik. Távol tőlünk. Tehát négyen készülődtünk az év búcsúztatására, amit hurka és kolbász gyártással alapoztunk meg. 

Ahogy minden mást az életünkben, a hurkát is a magunk ízlése szerint csináljuk. Tudom, tüdő, lép és hasonló ...

Néhány óra van csak hátra az évből. Hamarosan kezdődik az új év, új reményekkel, régi bajokkal.

Most lenne itt az ideje annak, hogy a reményeket tettekre cseréljük, a bajokat csökkentsük, lassan felszámoljuk.

Most lenne itt az ideje elgondolkdni azon, hogy vágyaink ellenére önmagától semmi nem oldódik meg, ellenben minden képes tovább romlani.

Hányan vannak azok, akik a családjuktól, hazájuktól távol töltik az ünnepeket? Hány ember szíve facsarodott össze karácsony este, ezer kilométerre azoktól, akikkel tölteni szerette volna azt a napot? Távol a szüleitől, testvéreitől. Hány szülő, nagyszülő, testvér érezte úgy itthon, hogy nem így kellene lenni, valaki nincs itt ezen a mézes-diós illatú estén? Valaki, akinek az ...

- Anya mindig sír.

- Dolgozzon!

- Beteg. Epilepsziás.

- Dolgozzon apád!

-  Beteg. Parkinson kóros.

- Így minek vállaltak gyereket? Felelőtlenek!

- Régebben még egészségesek voltak. Dolgoztak.

-  Akkor van rokkantnyugdíjuk!

-  Igen, van. Összesen 125 ezer forint. Családi pótlékkal.

-  Abból meg lehet élni!

-  A rezsi 45 ezer. Megvonták a gázár támogatást, mert túl magas az egy főre jutó jövedelem.

-  125 ezerből meg lehet élni!

- Apa gyógyszerei 35 ezerbe kerülnek havonta. 

-  Anyád nem szed gyógyszert? Felelőtlen!

- Arra már nem telik.   Megvonták a közgyógyellátást, mert túl magas az egy főre jutó jövedelem.

-  125 ezerből meg lehet élni!

-  Mindig éhes vagyok.

-  Kérj enni ...

Eszembe jutott egy régi karácsony. Akkor sem volt könnyű az élet, ahogy most sem az. Akkor is megoldottuk, ahogy most is. Emlékszem, újdonság volt az illatgyertya. Este meggyújtottunk egyet, leraktuk a szoba közepére, a földre és körbe ültük. Kártyáztunk, beszélgettünk, nevettünk. A tetőtéri lakásban - ahol akkor éltünk - nem volt túl jó a fűtés, sem a hőszigetelés. Egy idő után mégis melegünk lett. Észre sem vettük, ahogy lekerültek a vastag pulcsik, végül pólóban kuporogtunk a padlón és boldogok voltunk. Azonban, amint valaki felállt egy pohár vízért, egy kis sütiért, azonnal fázni kezdett ő is, a többiek is. Valahogy megszakadt a kör, elillant a gyertya nyújtotta meleg. Biztosan van ennek valami fizikai magyarázata, nem tudom. ...

Dörög és villámlik. Ez májusban nem csoda, de decemberben érdekes jelenség. Az időjárás pont annyira nem normális, amennyire az az ország sem az, ahol születtem, ahol élek és amit szeretek.

Mert szeretem ezt az országot. De itt élni már nem szeretek. Ami történik, azt nem szeretem. Amivé lett, amivé tették és amivé tenni engedtük, azt nem szeretem.

Gyűlölöm. Gyűlölöm azt, ami történik velünk és amit teszünk magunkkal, a hazánkkal, a gyermekeinkkel, a szüleinkkel. 

Nem a svájci életszínvonal az, ami hiányzik innen. Nem a gondtalan gazdagság, nem az ásványkincsekből befolyó mérhetetlen vagyon. Csak egy élhető ország. Ezt lopták el rögről rögre a lábunk alól a harácsoló telhetetlenek, mi pedig tűrtük. Vitték a ...