Hogyan lehet az, hogy egy gazdag országnak szegények a lakói?

Hogyan élhet ennyi ember nyomorult életet egy sok tekintetben ragyogó adottságú helyen?

Hol a hiba?

Kik a bűnösök?

Lássuk be, szerencsés helyen élünk.

Akkor hogyan létezik nyomor, éhezés?

A termőföldjeink nagy része jó minőségű, gazdagon termő. Minden híreszteléssel ellentétben a magyar búza máig minőséget jelent. Mostanáig viszik osztrákok, németek, lengyelek, szlovákok. Mégpedig a saját, gyengébb minőségű lisztjüket javítják az itt termelt búzával.

A soványabb földekben megterem a rozs és egyéb, igénytelen növények.

Ízletes zöldségeket, gyümölcsöket érlelnek a forró nyaraink.

Bővizű folyók szelik át az országot.

Gyógy- és ...

Próbálom érteni, mi történik körülöttem.

Nem "ismerd meg ellenséged" okán, egyszerűen kíváncsi vagyok. 

Mint embert, érdekel a másik ember gondolkodása, okai, céljai.

Televíziós vita. Egyik oldal-másik oldal.

- A Gyurcsány kormány emelte meg az ÁFA-t! - jelenti ki elszántan az egyik fél.

- Jó, de az Orbán kormány megfejelte még 2 %-al! - hangzik a válasz.

- Persze, mert ez a kormány az élő munka sarcolása helyett áttereli a fogyasztói típusú adókra a terheket!

- Tehát ha az előző kormány emelt ÁFA-t, az bűn, ha a mostani teszi ugyanezt, az erény? 

- Pontosan!

Kész. Kidolgozott szisztéma, begyakorolt panelek. Vitatkozni nem lehet, nincs kivel. Illetve lenne kivel, de neki meg nincs mivel.

Igaz ez minden ...

Hadd mutassak be egy "újszülöttet".

Garantáltan nincs benne politika, sem közélet. Csak élet.

Jó móka volt megírni, remélhetőleg olvasni sem lesz rossz.

http://digi-book.hu/E--J--Swan-Razel-konyve-MOB I

Született több poszt az egészségügy állapotáról. 

Nem vidám történetek. Ennyire rossz a helyzet?

Dehogy!

Jöjjön most egy másik történet, egy másik kórházról.

Régebbi és újabb épületek, vegyesen.

A régi szárnyban vannak 15-20 ágyas kórtermek, az új szárnyban kisebbek.

A reggeli a szokásos. Müzli, gyümölcs, pirítós, felvágott, sajt, tojás. Ki mit kér.

Tízóraira tea, kávé, forró csoki. Mellé kekszek.

Ebéd előtt a konyhás végigjárja a kórtermeket és megbeszéli a betegekkel, mit ennének.

Persze az előre csomagolt, fagyasztott készételek és alapanyagok adta kereteken belül és az előírt diéta szerint.

Ebéd után újra tea és a mellé járó aprósüti.

Este vacsora és még egy kör tea.

...

Mi fér bele fél évszázadba?

Nemrégen még fiatal lány. Derékig érő hajjal lohol a felnőttség felé.

Ott várja az Élet. Régész lesz. Író. Filmes. Minden lesz.

Aztán hirtelen férjhez megy, mert megjelent Ő.

Ő, aki szereti majd. Vigyáz rá. Mellette áll. Együtt mindenre képesek.

Ő, akinek két fiút szül.

Ő, aki nem engedi tanulni.

Ő, aki naponta alázza meg. A szülésektől megváltozott testén gúnyolódik.

Ő, aki olyan nagyot tud ütni. Néha a fal fogja meg a röptét.

Csöndesen sír. Aztán már nem sír.

Megtanulja, hogyan ne legyen jelen. Máshová viszi a képzelete, nem érzi a rúgásokat.

Oda megy, ahová Ő nem követheti.

Megtanul önmagában, belül létezni.

Megtanulja, hogy a hatóság nem segít, hiszen ...

Egyedül maradtunk.

Tízmillióan egyedül.

Nem együtt, külön-külön.

Tízmilliószor egy.

Rémült, fásult, önző, jó, gonosz, bölcs, ostoba.

Mindegyikünknek külön van oka, indoka arra, miért is nem áll a másik mellé.

Tízmillió magyarázat.

Van, aki tisztán látja a személyes magányát és van, aki hiszi, tartozik valahová.

Ha képesek vagyunk nyitott szemmel figyelni, láthatjuk is azt, amiről beszélek.

Szinte minden közösségre, minden egyénre igaz, de ragadjunk ki néhányat. Néhány nagyon fontos területet.

Nemrégiben mesélte egy újságíró, hogy a sajtó korlátozására tett kísérlet más országban is előfordul. Persze, nem ez volt az érdekes, a szokatlan a történetben. Az viszont elgondolkodtató, hogy amikor ...

Valamit nagyon alaposan elszúrt ez a társadalom, ez az ország.

Mi nagyon elszúrtunk valamit.

Egyre értetlenebb vagyok.

Az a benyomásom, két Magyarország van.

Az egyikben minden szuper, tökéletes és rohamtempóban javul.

A másikban minden bűnrossz és folyamatosan romlik.

Az egyik ország lakói csupa-csupa tüneményes, csillámporos, habos-babos boldogságban fürdenek.

A másik oldalon élők reményt sem látnak arra, hogy valaha is jobb lehet.

Közben mindkét fél-Magyarország lakói hittel vallják, rajtuk kívül nincs élet. Vagy ide, vagy oda tartozol. Harmadik lehetőség nincs.

De mi van akkor, hogyha az ember csak úgy, minden különösebb politikai elkötelezettség nélkül, egyszerűen élni akar?

Dolgozni? Boldogulni? Jelent, ...

Különös érzés, ahogy az utcákat járom. Mintha Mordorban ragadtam volna, a kopár reménytelenség földjén.

Érzem a Mindent Látó Szemet, perzseli a bőrömet.

Mi a baj velünk?

Kedvetlen ország vagyunk, minden felmérés ezt mutatja. Magam is tapasztalom itt, a világvégén-városkában. Itt is.

Nyomoztam hát egy keveset, hogy kiderítsem az okot. Mert a genetikai adottság számomra nem hihető.

Mára itt nem sok munkalehetőség maradt.

Az 1-2 alkalmazottat foglalkoztató kis üzletek bezártak, mert fizetőképes kereslet jóformán nem maradt.

Márpedig ilyen üzletből volt 20-30. Könyvesbolttól a fehérneműsig, ajándéküzlettől a butikig. Bőrdíszműves, késes, ajándékbolt, varroda, ékszerkészítő, üveges.

Most ezekből egyet sem ...

Mitől ember az ember? Attól, hogy szavakkal képes kommunikálni?

A szembe fordítható hüvelykujjtól?

Attól, hogy felegyenesedve jár?

Szerintem valami mástól.

Újra (még mindig) a kisváros. Idős szülők, közel a 90-hez.

Családi házas környék a város szélén. Nagyjából azonos időben épültek itt a házak, 25-30 évvel ezelőtt.

A szemben lakók is akkor építkeztek, amikor a szüleim, amikor mi. Hasonló korúak a gyerekeink, együtt játszottak a még aszfalt nélküli, hepe-hupás utcán. Nyáron, nagyobb eső után tavak borították a földutat, még békák is kuruttyoltak esténként.

Apám építész. Még az a régi fajta, aki nem csupán tervezni, de falazni, betonozni és vakolni is tud.

Sokszor jöttek tanácsért a ...

Kívül kerültem az időn. Hirtelen megszűnt a világ, nincsenek hírek, sem politika.

Semmit nem tudok semmiről. Meglepő, de nem is hiányzik.

Hogy mi történt?

Haza kellett jönnöm, szükség van a segítségemre.

Mobil internetet hoztam ugyan magammal, de lassú és instabil. Főleg lassú...

Van televízió, de a szüleim reggeltől estig a számukra érdekes sorozatokat nézik.

Ebből következően nem tudom, mi történik azon kívül, amit személyesen élek meg.

Ez önmagában nem egy izgalmas téma, bár egy blogban talán elfogadható. Ami miatt - legalábbis számomra érdekes,- ez a néhány nap, az az elzártság.

Persze, nem igazi elzártság, nem lakatlan szigeten vagyok.

De az ember hajlamos azt képzelni, mindenki úgy él, mint ő. Ez ...