Megint rossz helyre küldtem a karácsonyi kívánságaimat tartalmazó levelet. Ezt abból gondolom, hogy semmit nem kaptam meg abból, amit kértem. Pedig igazán nem voltak nagy kívánságok. Vagy mégis?

A NAV botrány néven elhíresült ügy kapcsán azt reméltem, mozdul végre valami. Mozdult is. A hatóságok gyorsan reagáltak. Házkutatást tartottak a volt NAV alkalmazott lakásán.

Azt csak remélem (bár talán nem minden alap nélkül), hogy a bizonyítékokat nem sikerült lefoglalni. Valamit elvittek, szó se róla. Zöld dossziét is. De azért úgy hiszem, elő fog kerülni egy másik zöld dosszié, egy másik merevlemez és egy halom bizonyíték.

Mert innen indulva talán végre fel lehetne göngyölíteni a szálakat, méltó helyre juttatni azokat, akik ...

Fotó: Lázár Gergő

Régebben, még az "átkosban" apám bütykölt valamit a házon. A szomszéd kisfiú - olyan 4-5 éves lehetett- figyelte egy ideig a kalapálást, majd feltette az évszázad kérdését:

" Pista bácsi! Most bontod, vagy építed?"

Ez lenne az én kérdésem is. Most bontunk, vagy építünk? 

Komolyan az az érzésem, ember nem tudja ebben az országban. Valami egészen elmebeteg módon alakul nálunk az élet. Mert ugye, mintha a kommunizmust próbálnánk összebarkácsolni valami ismeretlen okból. Erre vall a kormány mindenbe beleugatása, az eszelős mértékű elvonások, a minden kétséget kizáróan egypárti hatalom és ezen egy párton belüli egy kormányzó fejedelem. Tök mindegy, mit hazudnak. A tények ezek. Hiába van ...

Van nekünk ajándék az ünnepekre. Szaloncukor helyett rágcsálhatjuk a legújabb Népmentő Jótéteményt.

A Főnök utasításba adta, aki rendes ember, jó magyar (ezekből egyenesen következik, hogy a kormánypárt tagja) az nem vesz fel jutalmat az év végén. Ha már felvette, vissza is adja, azzal a lendülettel. 

Ezt ellenőrizni fogja, minden bizonnyal személyesen. A nagy Ő. Mert itt helyzet van most. A külföldi ellenség, karöltve a belső ellenséggel, a kormány és személy szerint a Nagy Vezér elleni ármánykodás közben folyamatos támadásokkal szörnyű anyagi helyzetbe hozta az országot. 

Ezért aztán nincs év végi jutalom a polgármestereknek, sem állami alkalmazottaknak, sem senkinek, aki a kormánypárt sorait erősíti. Amikor ...

Hogyan lehet a semmibe zuhanni? Milyen társadalom, milyen ország az, ahol megtörténhet hasonló...nem egy családdal, családok, emberek tömegeivel? Hová tart egy olyan nemzet, amelyik eltűri, mi több, asszisztál ahhoz, hogy előfordulhasson ilyesmi ebben az évszázadban, ebben az országban?

Amit elmondok, bár egy család sorsán keresztül, de egy generáció tragédiáját meséli el.

Egy generációét, amelynek vannak ma is sikeres tagjai, de nem lehet mindenki diplomás, sem vállalkozó. Nem mindenki képes, nem mindenki alkalmas rá. Régen sem, ma sem. Velük mi történik?

Hány ember, hány család van hasonló helyzetben? Ezer? Százezer? Millió?

Te hány ilyen sorsot látsz magad körül?

Ha valaki a hatvanas évek közepén-végén ...

Jó nekünk.  Folyamatosan nő a munkavállalók száma, nőnek az átlagbérek, csökken a rezsi és az infláció.

A kormányváltás óta 235 ezerrel többen dolgoznak. Ebből 250 ezer közmunkás, 500 ezer pedig külföldön dolgozik. Szerintem. Az itthon dolgozók esetében elharapózott a részmunkaidős foglalkoztatás című mutatvány, ami annyit jelent, hogy 6 órában dolgozva 4 óra minimálbért fizet a munkáltató, viszont 2 embert vehet fel egy helyre.

Az ipar szárnyal, mint a fene. Pontosabban ugrott, hatalmasat.

0,7 %-os vala az ugrás. Azt nem tudni, előtte mekkorát zuhant. Ebbe persze az építőipar nem számít bele, mert az zuhan jelenleg is. Egy ország gazdasági fejlődését pedig az adja, nem az "elmútnyócév" kormányzása alatt ...

Most van az, hogy úgy elegem van. Összességében, részleteiben és általánosságban is.

Attól lehet egyébként, hogy szoktam olvasni is, gondolkodni is. Ha nagyon elmennek otthonól nálam, még rádiót is hallgatok, netán televíziót nézek. Nem kellene, egyiket sem. Akkor boldog ember lennék. Vagy hülye, ami távolról sem zárja ki az előző verziót, sőt!

Ami ebben az országban van, az maga a csoda! A megtestesült meseország. Az unortodox paradicsom.

Paprika...hagyma.

Pártunk és kormányunk nagyon jól teljesít. De tényleg! Ők jobban élnek. Meg már a rokonaik, barátaik, ismerőseik, ismerőseik rokonai, rokonaik ismerősei, meg mindenki.

Igazából más dolgunk sincs, - mármint nekünk, akik sem rokona, sem boldog őse nem vagyunk a ...

Azt írja az újság...

Komolyan, a francnak olvasok én? Vagy ha már igen, miért nem regényt, verset, szakácskönyvet?

Nem, én mazochista vagyok, sajtót olvasok. Mert megérdemlem!

Történt pedig, hogy Balog Zoltán és Lévai Anikó megtisztelték jelenlétükkel a bárdudvarnoki óvodafelújítás alapkőletételét.

Az egy dolog, hogy egy felújítás mióta jár alapkőletétellel...ez járt és kész.

Mindenesetre a beruházás 120 milliós, 100 %-ban uniós pénzből. Ezek már megint gyarmatosítani akarnak! - hördülhetnénk, de most nem hördülünk. Francot! Ez jár nekünk!

Tették tehát az alapkövet lefelé, amihez Balog Zoltán örökbecsű, magvas gondolatoktól terhes szavai szolgáltak aláfestő zeneként. Lehetett volna tangóharmonikázni ...

Sok szó esik az egészségügy áldatlan állapotáról. Okkal, joggal, bár nincs min csodálkozni.

Amilyen az ország állapota, olyan az egészségügy helyzete is. Miért, hogyan is lehetne más?

A brutális elvonások, a folyamatos adósság-görgetés, az alulfizetett szakszemélyzet külföldre menekülése, a lojális elvtársak által elfoglalt felső vezető pozíciók szakszerűtlen, ámde elvhű betöltése ide vezet.

Van azonban valami, amiről kevesebb szó esik, pedig lenne ok megemlékezni azokról az emberekről, akik ezt a vacak rendszert még működtetik.

Azokról, akik alulfizetettek, túlhajszoltak, de mégis állják a sarat és teszik, amit hitük szerint tenniük kell. Nem az elvárhatót, attól messze többet.

Jutott ez eszembe azon apropóból, ...

Mostanában egyre gyakrabban találkozom a vallás, az egyház aktív jelenlétével a mindennapokban. Ott is, ahol annak helye biztosan nincs. Előre bocsátom: nem vagyok templomjáró. A hitemet belül hordom, nem pedig kívül. Amiben hiszek, hívhatom Istennek, de hívhatom Embernek is.

Én tisztelem mindenki hitét, vallását, de ez kölcsönösen működik, vagy sehogyan sem.

Azonban az egyház egyre agresszívabb térhódítása, betolakodása az élet minden területére, számomra elfogadhatatlan. Tűrhetetlen.

Ráadásként ez az újkori keresztes háború nagyon aktív kormányzati segédlettel történik. Mi lehet az oka annak, hogy amikor az lenne a normális és helyes, hogy az egyházat és az államot szétválasszuk, most fordított folyamat zajlik hazánkban?

Ahány blogbejegyzés születik, annyiszor hangzik el: "Jó, jó, mi is tudjuk, mennyire szar a helyzet! Miért kell újra leírni? Látjuk magunk is. Azt írd le, hogy mit tegyünk? Mi a megoldás?"

Persze jogos a kérdés, bár kevés a valószínűsége, hogy akár egy blogger, akár újságíró, vagy bármely más krónikás fogja megoldani a sokakat foglalkoztató kérdést.

Ámde....

                                                        "Gondolkodjunk, Béláim!"

Miből táplálkozik a jelenlegi rezsim? Mik az erősségei, mik a gyengéi? Vegyük sorra. Nem politológus, vagy más szakember szemével, nekünk olyan szemünk nincs. Józan paraszti eszünk viszont van. Használjuk! Ez ugyanis a csodafegyver. A logikus, a bonyolultnak ...