Persze nem fizikailag, mert az természetes.

Akarunk hát, naná!

De ugye az élet több annál, mintsem eszünk, iszunk, alszunk, szaporodunk.

Emberhez méltóan lenne jó élni. Mégpedig ebben a hazában, ha már ide sikerült születnünk.

Értem én, hogy van kétmillió ember, aki teljesen boldog úgy, ahogy van.

Ebből a kétmillióból talán félmillió még jól is él, megvan mindene, amire csak vágyhat.

A maradék másfél millió meg annak örül, hogy a félmillió nagyon jól él. Nekik elég ennyi.

Na de mi van azzal a néhány millióval, aki meg nem boldog?

Mert például én sem vagyok boldog, pedig nem kell a híd alatt laknom, nem éhezem, télen van fűtés.

Mégis pocsékul érzem magam. Ehhez elég megnéznem egy híradót, megnyitni az ...

Tegnap óta rendkívül megokosodtam, miután elolvastam az általam nagyra becsült, tisztelt és csodált Fricz Tamás aktuális felvilágosító művét a demokráciáról.

Bevallom, sok minden nem vagyok, ami Fricz Tamás viszont igen.

Például politológus sem vagyok.

Ezért mohón szívtam magamba a felbecsülhetetlen tudást eme nagyszerű publicista, politológus, erkölcsi és általános etalon emlőin csüngve...vagy hasonló.

Elsőül megtudhattam, hogy a kormánypárt a demokrácia fokmérője, de összességében maga a Fidesz találta fel és faragta mívesre a demokráciát.

A demokráciával szemben állnak a neoliberális istenek (ez valami új vallás lehet), akik haragvó szemmel, ámazonban pucéran figyelik az újabb kétharmados győzelmét a ...

Még nem dolgoztam fel a vasárnapi eseményeket, nyilván nem vagyok ezzel egyedül.

Gondolkodom, keresem az okokat, az értelmét.

Az sem sokban vigasztal, hogy úgy győzött a Fidesz, hogy tulajdonképpen veszített, mivel az összes szavazó több, mint a fele nem rájuk adta le a voksát.

Engem az a közel négymillió ember érdekel, aki sehová, senkire nem szavazott.

Olvastam egy írás, miszerint a vidéki ember tudja, hogy a politikusok és személy szerint én is leszarjuk, ezért aztán dafke 1. nem szavazott, 2. a Jobbikra szavazott, 3. a Fideszre szavazott.

Mivel magam is vidéki vagyok, valamint ember, értenem kellene.

De nem értem.

Ellenben úgy látom, az eddig kettészakadt ország háromfelé hasadt.

Fidesz hívekre, ellenzékre és a ...

Döntött a nép. Így, egészen kicsi kezdőbetűvel.

Meglepő eredmény nem született, miért is született volna?

Az unortodox egyház hűséges népe megírta a jövőnket.

Mindannyiunkét, mert sokan döntöttek úgy, szarnak az egészre.

Nem szeretik ugyan, ami van, de nem kell nekik más sem.

Döntse el más, oldja meg más, menjen más szavazni, franc se fog azért felöltözni és sorban állni.

Kitérdesedett melegítőben, sörrel a kézben, böfögve kényelmesebb várni a szebb jövőt.

Jelentem, a jövő megérkezett.

Döntöttünk, mert mindenki döntött valahogy.

Hogy mit jelent a döntésünk? Meg fogjuk tapasztalni, nem kell sokat várni rá.

Az biztos, hogy ami következik, magunknak köszönhetjük.

Kéz a kézben ünnepeljük az Új ...

Elmondok még valamit, ami holnap talán már mindegy lesz.

Holnap senkit nem fog érdekelni. Engem sem.

Ha ma képesek leszünk változtatni a jövőnkön, akkor az nem a vége lesz a feladatainknak.

A kezdete lesz. 

Nem dőlhetünk hátra, hogy megtettük a magunkét. Nem.

Soha többé nem engedhetjük meg, hogy nélkülünk döntsön valaki, a mi ügyeinkben.

Egyetlen kormány sem kaphat szabad kezet, nem vezetheti kedve szerint az országot.

Napról napra, hétről hétre tennünk kell azért, hogy a demokráciát fel tudjuk építeni.

Többé nem engedhetjük, hogy kiskorúnak, ostobának és a cselekvésre képtelen senkinek tartson minket a hatalom.

Ha most le is tudjuk váltani a rezsimet, feladatunk van.

A következő kormány ígéreteit be kell ...

Egy nap.

Egyetlen nap jutott arra, hogy változtass a jövőn.

Az én jövőmön, a gyerekeim, a szüleim jövőjén.

A saját jövődön, a gyerekeid, a szüleid jövőjén.

Állj fel a gép elől, húzd fel a cipődet és indulj el.

Most ennyi kell, most elég ennyi.

Néhány hónap, talán egy év múlva nem lesz elég.

Akkor talán az utcára kell mennünk, talán sokkal nagyobb áldozatot kell hoznunk.

Gondolkodj el, csupán egy pillanatig.

Gondolj az ország leszakadására.

A rokkantakra, a munkanélküliekre.

Gondolj a szerencsétlenekre, akik hamarosan becsomagolt bőröndök fölött kapaszkodnak egymásba.

Menniük kell.

A lakásból, mert a választásokig nem lakoltatták ki őket, de hamarosan dörömbölnek a zárt ajtón.

A ...

Keljünk szárnyra, repüljünk egy kört ebben a  meseországban, hogy lássuk: csoda csoda hátán, becsületes király, igazmondó juhász, terülj asztalkám, üssed-üssed botocskám és egyéb varázsszerek állnak halomban a kincsestárban.

Azt már tudjuk egy ideje, hogy jobban élünk, mint ahogy teljesítünk.

Na persze nem mindenki, de azért van, aki igen.

Fanyalgunk, mert az nemzeti szokásunk.

Pedig csak ki kellene nyitnunk a szemünket és máris tisztán látnánk: ez itten a Kánaán.

Mert ugye van mindjárt egy igazságos királyunk.

Becsületes, szerény és éjt nappallá téve dolgozik a nemzeti közjóért.

Becsületes, mert hazug szó még nem hagyta el a száját. Sohasenem. Kizárt!

Szerény, mert gumicsizmát húz, fogja a rongyos ...

Békemenet.

Nem tudom, hányan voltak. Sokan. Túl sokan.

Spirituális élmény...

Hetekre erőt adó csoda...

Összetartozás...

Ilyesmik hangzottak el a résztvevők szájából.

Most nem foglalkozom azzal, hogy honnan és ki küldte az sms-eket, a buszokat.

Azzal sem, valójában hányan voltak.

Legyen félmillió, ahogy azt egy kormányközeli lapban olvastam.

Félmillió ember-egy békemenet-egy egység.

Mire gondolnak vajon, menetelés közben?

Mit érez a békemenetnyi közmunkás?

Hat békemenetnyi ember kénytelen alapvető dolgokat nélkülözni, éhezni, fázni.

Békemenetnyi ember nem talál állást. Hivatalosan. Valójában sokkal több.

Fél békemenetnyi gyermek éhezik minden áldott nap.

Tíz békemenetre való honfitársunk ...

Többek között dilidoki sem vagyok, de azért szoktam gondolkodni.

Valami elképesztően hazug, álszent, alattomos rendszer telepszik rá a politikára és ezen keresztül a mindennapjainkra.

Azon apropóból jutott ez eszembe, hogy Kövér László Balatonfüreden kijelentette: megriad attól, hogy élete nagyobb része a komcsik alatt telt el.

Nem maga a kijelentés, vagy a kijelentő személye elgondolkodtató, hiszen ez a mondat szelídnek nevezhető ama bajuszterhes ajkakról.

Maga a gondolkodásmód az, ami megíratta velem ezt a posztot.

Egy generációba tartozom Orbán Viktorral és társaival.

Saját tapasztalatból mondhatom: akkor már nem volt kötelező sem KISZ, sem MSZMP tagnak lenni.

Aki nem akart, vagy nem érdekelte, az nem lett.

KISZ titkár ...

Előre jelzem, az alábbiakban fikcióval kevert tények olvashatók, hasonlóan a Matolcsy György hőstetteiről szóló mesekönyvhöz.

Az írói szabadság (ha még nem betonozták bele az Alaptörvénybe) eszközeivel világítok rá két óriás párharcára, két hazafi parázs vitájára.

Történt pedig, hogy a bátor kérdéseiről, megingathatatlan elveiről ismert, többszörös Obersovszky-díjas Obersovszky Péter interjút készített az ország legbátrabb férfiújával, nemzetünk büszkeségével, Orbán Viktor Miniszterelnök Úrral (nem merek kis kezdőbetűt használni...jobb a békesség).

Mindjárt az interjú elején megfagyott a levegő a stúdióban, hiszen az óvatlan, ámde hőslelkű riporter úgy aposztrofálta a misztikus családi ezüst, a ...